Mocsár-pörjés józsef
Fotó: Gyulai Hírlap
Beismerem, hibáztam. Háromszor is sikerült elrontanom a belépési azonosítót. Nincs semmi mentségem. Ez a nagy hőség sem ment fel. Elbénáztam, na, ez van.
Harmadjára sem sikerült eltalálni a kód-triumvirátust: az azonosítót, a számlaszámot és a jelszót. A bank online rendszere rögvest büntetett. Fekete alapon piros betűkkel kaptam az ukázt. Az üzenet lényege az volt, hogy a többszöri sikertelen próbálkozás miatt 24 órára zárolták az online bankomat, ha mégis szeretném hamarabb és mihamarabb direkt intézni pénzügyeimet, regisztrált telefonos segítséggel ezt megtehetem, illetve a bankfiókban személyesen is újra aktiváltathatom a rendszeremet.
Ebből a telefonost kizártam, mert nem vagyok regisztrált, de az vitathatatlan, hogy ez most milyen jól jönne. Ebben a kánikulában kizárt, hogy elmegyek a bankfiókba. Tehát várakozom. Velem együtt azok is, akik utalásokat várnak tőlem. A bank online chatfelületén azért még bepróbálkoztam, hátha, de nem volt hátha…
Másnap tíz után újra megpróbálkozom a kényelmes online utalással. Sikertelenül. A rendszer jelzi, még tart a büntetésem. Felfogom, hogy ezek órára és percre pontosan letiltottak 24 órára. Telefonálok a banknak, öt percen belül emberi hangra találok a gépek között, azonban meghallgatva a bajomat sem jutok előrébb. Kivárom a büntetésem további két és fél óráját.
A saját védelmemben kívánom csak megjegyezni, hogy a „Caps Lock” billentyűzet áldozata lettem. Tudom, ősrégi hiba. Innen üzenem szigorú bankomnak, semmibe nem telne figyelmeztetni a felhasználót, hogy a „Caps Lock” be van kapcsolva, te hülye…
