mocsár-pörjés józsef
Fotó: Gyulai Hírlap
Van az úgy, hogy elvesznek az embertől ezt-azt. A szomszédom a minap ballagott be a rendőrségre, hogy jogkövető állampolgárként leadja jogosítványát. Azt mondják, ilyenkor az arcképed kikerül a kapitányságon egy faliújságra, a többi bevont jogsis arcképe mellé, hogy a rendőr mindennap lássa, kik nem vezethetnek éppen Gyulán. Ez egy igazán hatékony módszer, ha egyáltalán igaz. A szomszédomnak amúgy esze ágában sem lenne próbálkozni, sokkal komolyabb ember annál, hogy jogosítvány nélkül vezessen.
Elmesélte azt a sok apróságot, amivel sikerült neki kigyűjteni a tizennyolc büntetőpontot. Tényleg több volt benne az apróság, a figyelmetlenség, mint a komoly közlekedési kihágás. Higgyük azt, a legtöbb esetben a szomszédomnak egyszerűen nem volt szerencséje. A közeg minden esetben és vasszigorral a jogszabályoknak megfelelően járt el. Nem tudom, mennyi mérlegelési lehetősége van egy magyar rendőrnek ezekben az esetekben. Hajlok rá, hogy szinte semmi. A túlbuzgóság már más kérdés…
A szomszédom világjáró ember. Nem idehaza jellemzően segítőkészséget tapasztalt a rendőrök részéről, ha azt látták, hogy akaratán kívül vagy figyelmetlenségből volt szabálytalan. Megvolt a rendőri ejnye-bejnye, a szigorú tájékoztatás, hogy hogyan is lett volna az a dolog szabályos. Nem a büntetés és a bírságolás volt az elsődleges cél, hanem a felvilágosítás és a megelőzés.
A szomszédom amúgy nem sajnálja a történteket, régóta vágyott egy jobb KTM kerékpárra, azt mondta, most jött el az ideje a vásárlásnak. Bízzunk benne, azt majd nem veszik el tőle…
