Gyulai Hírlap - A gyulai zsidók elhurcolásának 75. évfordulójára emlékeztek Gyulán

Alt Norbert elmondta: emlékezni gyűltek össze a megjelentek, emlékezni arra, amelynek sosem szabadott volna megtörténnie, de mégis megtörtént. Pár nap alatt véget ért annak a közösségnek az élete, amelynek tagjai a gyulai utcákon jártak, munkájuk és kéznyomuk pedig a mai napig meghatározza a város arculatát.

– A gyulai zsidó közösség tagjai nagy szerepet játszottak városunk polgárosodásában, valamint annak a szellemiségnek a kialakulásában, amelyet úgy hívunk ma, hogy gyulaiság. Tagjaik között találunk a köz meg- és nagyra becsült értelmiségieket, orvosokat, ügyvédeket és állami tisztviselőket, mint ahogy nagy számban találunk kereskedőket, iparosokat, mesetereket is – fogalmazott az alpolgármester.

Kiemelte, hogy ők mind meghatározták Gyula társadalmi, gazdasági és közösségi életét, mind a fürdővárost tekintették első számú otthonuknak, az pedig sosem merült fel bennünk, hogy gettókba lesznek kényszerítve, majd ki lesznek toloncolva abból a városból, amelyet együtt építettek fel a magyar, német és román ajkú lakossággal.

– Az emlékezés nem könnyű dolog, az emlékezés fájdalmas. 1944 nyarának eseményei a kollektív emlékezetünk mélyén rejtőznek, közös krónikánk könyveiben sötét betűkkel vannak bevésve – mondta Alt Norbert. – Kimondhatjuk, hogy a zsidóság vesztesége közös veszteségünk is egyben, amelyet sajnos nem tudunk kárpótolni, meg nem történtté tenni.

Az alpolgármester hangsúlyozta: amit tudunk tenni, az a méltó megemlékezés és tiszteletadás, amelynek jegyében ebben az évben közös munka vette kezdetét civil, egyházi és önkormányzati szereplőkkel. Tavaly létrejött egy szakmai munkacsoport, amelynek feladata, hogy megalkossa azokat az elképzeléseket, amelyek a gyulai zsidó emlékezet fennmaradását hivatottak szolgálni.

– Szeretnék, ha a zeneiskola melletti egykori rabbiházban emlékház jönne létre. Ebben a munkában részt vesz többek között Diósi Lajos, a Gyulai Zsidó Alapítvány elnöke, Kereskényiné Cseh Edit nyugalmazott levéltáros kutató és Erdész Ádám, az MNL Békés Megyei Levéltárának vezetője is – mondta el.

Alt Norbert elmondta azt is, hogy a város részt vett a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány pályázatán, amely a zsidó temetők felújítására biztosított pályázati forrásokat, így a fürdővárosi sírkert is megújulhatott. Ebben a munkában tevékenyen vett részt Csőke Péter kőfaragó és csapata.

A folytatásban Lovas-Tóth Kata tolmácsolta a Diósi Lajos által összeállított történelmi megemlékezést, majd Nagy Ákos, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöki kabinetvezetője mondott beszédet. Elmondta, hogy Gyulán nem épült be az elmúlt hetvenöt év során a városi emlékezetbe az, ami a zsidókkal történt, de ma itt vagyunk és változás előtt állunk.

Az elnöki kabinetvezető szerint a temetőn is látszik és érződik a figyelem, a megváltozott hozzáállás, amely a várost jellemzi, hiszen az emlékezés egy közös kincs, valamint kötelességünk is egyben.

Nagy Ákos hozzátette, hogy az emlékezés legfontosabb alapja Mózes öt könyve, amely a zsidóság múltja, de a jövőben is ebből kell építkezni, éppen ezért hozott egy-egy példányt a könyvekből Alt Norbertnek; mint fogalmazott, nagy dolgok előtt állnak, de ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, közös alapokra kell építkezni.

A beszéd után a Gyulai Vonósnégyes adta elő Chopin Prelude című művét, majd Lovas-Tóth Kata szavalta el egy Simonyi Imre versét. A vonósnégyes újabb előadása után – a szokásoknak megfelelően – a megemlékezők kövek elhelyezésével tisztelegtek a több mint 400 gyulai deportált előtt, végül a felújított sírkertben Erdész Ádám közreműködésével tartottak emléksétát.