Széll János először is köszönetet mondott, hogy ő nyithatja meg Volent Kati tárlatát – amely nem először fordul elő –, hiszen kortársak, együtt nőttek fel. Mint mondta, emlékszik a kislányra, aki kezében a rajzmappával mindig sietett egy tanárához, mindig képezte és csiszolta tudását.
Hangsúlyozta: mindig csodálta és tisztelte az alkotóban, hogy sosem szakadt el a területétől, a művészettől, pedig a kezdeteket rögös útkeresés övezte. Nem terítettek elé vörös szőnyeget, ahogy haladt a pályán, de talán éppen ez erősítette meg, ez jutatta el arra a szintre, amelyet a gyulavári kastélyban is láthatunk.
Az etnográfus kiemelte, hogy ezek a képek állnak hozzá a legközelebb, valamint szerinte a kiállításon látható alkotások képi világában teljesedik ki leginkább a grafikus művészete, ezzel tud a leginkább hozzánk szólni.
Széll János szerint egy-két kivételtől eltekintve a kiállítás teljes anyaga ragaszkodik ahhoz a 16–18. században kiteljesedett grafikai világhoz, amelyek a régi nyomatok világát tükrözik.
A megnyitó végén Volent Kati megköszönte a lehetőséget, hogy a gyulavári kastélyban állíthatta ki képeit, valamint elmondta, hogy a kiállítási anyag egy mobil kiállítás: mindig tesz hozzá új alkotásokat, hiszen ha Erdélyben jár, mindig érik új impulzusok.
A tárlatot június 10-ig tekinthetik meg az érdeklődők.