Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - A kezdeti távolságtartásból baráti viszony lett

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Haász János • INTERJÚ • 2019. március 06. 16:39
A kezdeti távolságtartásból baráti viszony lett
A gyulai születésű Bérczesi Róbert Én meg az Ének című könyvéről beszélgettünk a szerzővel, Kiss Lászlóval

Hamarosan életrajzi könyv jelenik meg a kortárs magyar rockzene egyik legeredetibb szerzőjéről, a hiperkarma frontemberéről. A gyulai születésű Bérczesi Róbert Én meg az Ének című könyvének szerzője a gyulai Kiss László, akinek nem ez az első zenei életrajza. A kötetről annak kapcsán beszélgettünk vele, hogy március 8-án, most pénteken városunkban koncertezik a hiperkarma. Az idén januárban megjelent új album, a napsütötte rész lemezbemutató koncertsorozatának egyik állomása ezúttal is a Kultúr Cafe Klub lesz.

 

 

– Ritkán készül könyv a kortárs könnyűzene szereplőiről, te viszont már nem is az elsőt írod. Hogyan jött az ötlet, és miért éppen Bérczesi Róberttel foglalkoztál?

– Az első zenészéletrajznak, az Ektomorf egyébként szintén Békés megyei származású frontemberéről, Farkas Zoltánról írt Outcast című könyvemnek nagyon kedvező volt az Athenaeum Kiadónál a fogadtatása. Az elismerés része volt az is, hogy már a megjelenésekor, 2015 őszén azt mondták a kiadóban, hogy lehet folytatása, vagyis készülhet hasonló zenészportrékönyv vagy életrajz. Gondolkodtunk, hogy kiről lehetne, nevek jöttek, nevek mentek.

– Volt, akit kizártatok? Egyáltalán, milyen nevek merültek fel?

– Abban biztos voltam, hogy csak olyan zenész jöhet szóba, aki fontos nekem valamiért, belefér a zenei ízlésembe, tudok vele azonosulni. Az is számított, hogy nagyjából hasonló generációhoz tartozzunk, ahogy nekem, még neki is mondjon valamit a kései Kádár-kor. Ezen az úton jutottunk el végül a gyulai származású Bérczesi Robihoz, akit a legtöbben a hiperkarma együttesből ismerhetnek.

– Hogyan fogadta a megkeresést?

– Nem volt egyszerű menet. 2017 tavaszától kezdve számtalanszor hívtam Robit azon a számon, amit a kiadó adott hozzá – ők ugyanis korábban dolgoztak már együtt –, de nem sikerült elérnem. Végül egy volt tanítványomtól, az ugyancsak zenész Sonyától szereztem meg Robi menedzserének, Pitének (Medgyesi Ferencnek) az elérhetőségét. Eleinte voltak fenntartásaim, úgy éreztem, nem könnyíti meg a dolgot, ha egy menedzser köztünk áll, szívesebben dolgozom közvetlenül a zenésszel, de hamar kiderült, hogy szerencsére Pite nem ilyen, sokat köszönhetek neki.

– Mikor kezdődött a közös munka?

– Előbb még rá kellett venni Robit, hogy egyáltalán legyen egy ilyen könyv. Először 2017 végén beszéltem Pitével, nagyjából másfél órát, akkor gyorsan meglett a közös hang. Meséltem neki az Outcastról is, küldtem neki egy példányt, amit később Robi is elolvasott. Utóbb megtudtam, hogy tetszett neki, ami nagyban elősegítette, hogy kötélnek álljon. Ez, mondjuk, már abból sejthető volt, hogy amikor bemutatkoztunk egymásnak a csabai koncertjük után, azzal kezdte, hogy „te vagy az, aki a Farkas Zoltán-könyvet írtad?”

– Biztató belépő…

– Igen, és bár az első személyes beszélgetés a gyulai egy szál gitáros Bérczesi-koncert előtt még kicsit távolságtartóan indult, a közös munka végére már baráti lett a viszonyunk. Szóval tavaly ilyenkor még semmi nem dőlt el véglegesen, én mindenesetre megpályáztam egy NKA-ösztöndíjat, és elhatároztam hogy az írás idejére átmenetileg Pestre költözöm.

A következő személyes találkozó már Budapesten volt, Robi lakásán, aki akkor azt mondta, hogy szerinte egy emberről életében egyszer írnak könyvet, és ő ehhez még túl fiatal, de azért nekiláttunk, rögzítettük a beszélgetésünket. Végül 2018 őszén fordult a kocka, és egyre jobban belelendültünk a közös munkába.

– Akkor is változó volt a lelkesedése?

– Nem, amikor elszánta magát, onnantól már nagyon lelkesen vett részt a dologban, egyre jobban élvezte, egyre többet és egyre színesebben mesélt, oldott hangulatban dolgoztunk, álmomban sem gondoltam, hogy ennyire jó fél év lesz mögöttem.

– Hogyan készültél fel a könyv írására, milyen módon szereztél információkat?

A hiperkarma első két albumát jól ismertem, nagyon sok buliban hallgattuk. A harmadikat, a konyharegényt és az azt követő délibábot csak párszor hallgattam meg addig, de volt képem róluk. Furcsa volt egyébként a kapcsolatom az együttessel, először egy debreceni koncerten láttam őket, és egyből tetszett, amit csinálnak, pedig ez egyáltalán nem jellemző rám, nem szoktam koncerten zenekarokat megszeretni, ismernem kell a zenéjüket. Ezután bizonyos értelemben beleivódott a hiperkarma az életembe, a testvérem és a barátaim is egyre jobban megszerették, voltaképp megkerülhetetlenné vált, mentek a fejemben a lendületes dallamok, idézgettük a szövegeket. És nagyon szeretem Robi másik, sajnos már nem aktív együttesének, a Beatles-hatásokban gazdag BioRoBoTnak a dalait is.

– Mennyire válik el a könyvben Robi és a hiperkarma?

– Nagyon fontos, hogy ez a könyv nem a hiperkarmán keresztül szól Robiról, a zenekar csak Robi által érdekes benne, ugyanakkor ő a hiperkarma lelke, ezért sok minden kiderül az együttes zenéjéről, a stúdiófelvételek alatti konfliktusokról, dalszövegekről, zenei agyalásokról: az Én meg az Ének egy nagy hatású művész „szakmai” életrajza is, betekintés egy alkotóember nem hétköznapi műhelyébe. Persze voltam koncerteken is, bejáratos voltam a backstage-be, azzal beszéltem, akivel akartam, bizonyos értelemben közel voltam a hiperkarmához is, a könyvet viszont alapvetően a Robival folytatott beszélgetések alapján írtam, végig egyes szám első személyben, mintha ülne, és mesélne, lazán, magával ragadóan.

 

 

 

– Hány ilyen interjú volt?

– Több mint tíz alkalommal ültünk le, és mindig Robi konyhájában beszélgettünk. Ezek változó intenzitású és hosszúságú beszélgetések voltak, egyszer például négy órán keresztül mesélt. Utána minden beszélgetést külön megírtam, majd elküldtem Robinak, és Pitének is. Robi nagyon aprólékos figyelemmel, a rá jellemző alapossággal és maximalizmussal olvasta el minden soromat, helyenként bele is írt az általam elküldött változatba, kiegészítve egy-egy történetet olyan szálakkal, amelyek csak később jutottak eszébe, vagy csak akkor érezte őket fontosnak. Ezek a szövegbetoldásai stilisztikailag és hangulatilag egyáltalán nem lógnak ki a szövegből, fel sem ismerhető, hogy nem én írtam őket – ez is mutatja, hogy mennyire egymásra hangolódtunk, az írói nyelvet illetően is. A könyv egyébként kronologikusan, de számos visszatérővel-visszaemlékezéssel mutatja be Robi életét, és amúgy a beszélgetések során is évről évre, korszakról korszakra haladtunk, csak egyes leágazó történetszálakat kellett később a megfelelő helyre illeszteni.

– Mennyire más az a Bérczesi Róbert, akit a lemezekről és a színpadról ismertél, mint az, akit a konyhájában, ezen az egy köteten átívelő életinterjú-sorozaton megismertél?

– Természetesen csak felszínesen ismertem őt korábbról. A dalszövegeiből nagyon sok minden visszaköszön, ami és aki ő, ha valaki ezeket alaposan áthallgatja-átolvassa, valószínűleg megtudhat róla ezt-azt. Egy beszélgetéssorozat persze más, ekkor sok minden árnyaltabbá válik. Ha csak egy dolgot kéne kiemelnem a Robi-univerzumból, az a hihetetlenül gazdag filmműveltség lenne.

– A könyv idén tavasszal jelenik meg, nem sokkal a hiperkarma ötödik lemezének megjelenése után (ennek lemezbemutatója lesz a pénteki koncert). De mikor ér véget a története?

– A zenekar ötödik lemezének megjelenésével, pontosabban a december végi pesti nagy koncertjükhöz fűződő reflexiókkal. Még pontosabban egy nagyon szép gondolattal. Nem árt, ha egy könyv szépen fejeződik be, az Én meg az Ének pedig emlékezetesen szépen zárul.

– Mikor lesz könyvbemutató, rendeztek-e gyulai bemutatót is?

– A könyv április 8-án jelenik meg, először a Könyvfesztiválon mutatjuk be. Aztán jövünk Gyulára, a várszínház kamaratermében találkozhatnak velünk az érdeklődők április 29-én, majd májusban Békéscsabán is. Nem szokványos könyvbemutatók lesznek, de egyelőre csak annyit árulhatok el, hogy az estek végén Robi egy kis akusztikus koncertet is ad. Már ezért megéri.

– Két rockzenei életrajz után nem lehet nem megkérdezni: lesz harmadik is?

– Volna jelöltem, de egyrészt szívesen megúsznám a zenészéletíró címkét, és van konkrét könyvfelkérésem, valamint számtalan novellaötletem, amely megírásra vár, másrészt még a Robi-életben vagyok benne. Nagy utazás, egészen elképesztő mélypontokkal és csúcsokkal. Gazdag könyv született.

 

A hiperkarma első, cím nélküli lemeze 2000 nyarán jelent meg, 2003-ban jöttek ki az amondó című albummal (de a kettő között készült több kislemez is), majd 2007-től a zenész drogproblémái miatt szünetelt a működésük. 2011-ben kezdtek újra, de csak 2014-ben készült el harmadik lemezük, a konyharegény, 2017-ben a délibáb, idén januárban a napsütötte rész. Ennek online lemezpremierjében, egy indexes cikkben Bérczesi – aki idén megkapta az Artisjus 2018-as dalszövegírói díját – beszélt az akkor még készülő könyvről is. Azt mondta: „Ez egy nagyon mély és súlyos vallomás lesz, olyan dolgokat is leírunk benne, amiket a legtöbbünk szerintem még a legközelebbi hozzátartozójának se mindig mond el (…) Kiss Laci barátommal és földimmel – hiszen mindketten gyulaiak vagyunk –, kemény munkával és viszonylag rövid idő alatt meg tudtuk írni ezt a könyvet”.

Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)