1. Mit köszönhetsz Battonyának?
– Gyakorlatilag mindent, amit nem Gyulának. Ott születtem, ott nőttem fel, ott jártam az általános iskoláimat, ott voltak az első barátaim és barátnőim.
2. Milyen érzés apának lenni?
– Sokféle, komplex. De leginkább szeretet- és felelősségteljes.
3. Mennyire olvasol kortárs irodalmat?
– Mióta van új olvasószemüvegem, megint egyre többet.
4. Ki/kik hatott/hatottak rád leginkább pályád során?
– Különböző életszakaszokban különböző korszakaim voltak, de jó néhány éve már csak a saját utamat járom.
5. Mennyire tudatosan készültél írónak?
– Tizenhét évesen már író szerettem volna lenni, de tettem egy kisebb kitérőt: harmincegynéhány éves koromig újságot írtam, mert hamar kiderült, hogy a szépirodalomból nem olyan könnyű megélni.
6. Milyen hobbid van az íráson kívül? Vagy az sem az?
– Szerencsére már régóta nem az. A vizualitás közel áll hozzám, valószínű, az édesanyámtól örököltem, aki festett. Ha lenne rá időm, fotóznék.
7. Van háziállatod?
– Nincs.
8. Ki a kedvenc hősöd az írásaidból?
– Mindig az, akit éppen teremtek. Most a Móránál frissen megjelenő Ég Bolt című könyv kiskamasz fiúja.
9. Mit szóltál a megítélt díjakhoz?
– A Bernard Shaw-nak tulajdonított bonmot szerint kitüntetést visszautasítani nem lehet – élj úgy, hogy ne kapd meg. Nekem ez nem sikerült, teszem hozzá: szerencsére, hisz a díjak fontos szakmai visszajelzések voltak.
10. Milyen viszony fűzött Simonyi Imréhez?
– Mester-tanítvány, de elsősorban nem irodalmi vonatkozásban, hanem a közelmúlt történelmét illetően. A ’80-as évek végén ő nyitotta fel a szemem az akkori és az azt megelőző harminc év valóságára.
11. Vannak-e korszakok a pályádban? Mennyire látod az ívét?
– Ezt én nem látom át eléggé, és nem is foglalkoztam soha a kérdéssel. Mindig csak írtam a szövegeimet, a könyveimet. A korszakolás, ha egyáltalán lesz majd ilyen, az ítészek dolga.
12. Milyen munkamódszerrel dolgozol, neked mi vált be?
– Általában több könyvön dolgozom egyszerre, párhuzamosan.
13. Melyik volt a legmeglepőbb kérdés, amit feltettek beszélgetések során?
– Hogy milyen munkamódszerrel dolgozom?
14. Emlékszel az első, nyomtatásban megjelent művedre?
– Igen, az egykori Békés Megyei Népújság Köröstáj Irodalmi Mellékletében jelent meg egy versem tizenhét-tizennyolc éves koromban.
15. Próbálkoztál más művészeti ágban is?
– Komolyan soha. Hobbiszinten fotóztam és zenéltem is. Tizenhat évesen szólógitáros voltam egy diák rockegyüttesben.
16. Van testvéred?
– Egy hét évvel idősebb bátyám. Siófokon él a családjával.
17. Keveredtél-e plágiumvitába valaha?
– Soha. Volt úgy, hogy a tudtom nélkül felkerült jó néhány vers egy később platinalemezzé vált CD-re, és olyan is, hogy A terepasztal lovagjai könyvem címe megjelent a Kolibri Színház egy másik darabjának plakátján, de vita sosem volt az ilyesmikből, megoldottuk egymás közt kulturáltan.
18. Miből kereste a kenyerét a még nem befutott Kiss Ottó?
– Dolgoztam fizikai munkásként a Húskombinátban, aztán, a rendszerváltás után újságíróként és szerkesztőként éppen itt, a Gyulai Hírlapnál, illetve a Békés Megyei Napnál.
19. Milyen iskolák vezettek a felnőtté váláshoz?
– Békéscsabán jártam középiskolába, aztán a Debreceni Tanítóképző Főiskolára kerültem, később a JATE-n szereztem újságírói végzettséget és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán diplomát.
20. Hol éltél eddig az életedben?
– Battonyán és Gyulán, és persze néhány évet Békéscsabán, illetve Debrecenben.
21. Melyik a kedvenc filmed, színed, évszakod, állatod, történelmi eseményed?
– Csillagok között, kék, ősz, kutya, illetve a ’89-es év hazai és európai történései. Huszonöt-huszonhat éves voltam akkor, tele reménnyel.
22. Mi biztosítja számodra a nyugalmat?
– Egy jól sikerült könyv jól sikerült vége, akár írtam, akár olvastam. A hab a tortán: utána egy cseh csapolt sör.
23. Miért vagy a leghálásabb?
– Hogy a szüleim képesek voltak megvalósítani egyik álmukat: házat építettek Gyulán.
24. Van-e olyan hely a világon, amely bakancslistás?
– A Szentföld. Betlehem, Jeruzsálem.
25. A magyaron kívül még milyen nyelven olvasható Kiss Ottó?
– Önálló könyvben csak három nyelven: németül, bolgárul, legutóbb pedig három kötetem jelent meg kínaiul. De elektronikus könyvben például hollandul is, és néhány novellám, mesém, gyerekversem angolul, franciául, spanyolul, oroszul, svédül, japánul, illetve kisebb európai nyelveken: szerbül, szlovákul, csehül, szlovénul, horvátul és beás nyelven, meg ami most esetleg nem jut eszembe.
26. Milyen viszonyban vagy a kortárs színjátszással?
– Nem vagyok színházba járó alkat. Sokszor a könyveimből készült bemutatókra sem utaztam el, ha messze voltak, Győrbe, Zalaegerszegre vagy Szatmárnémetibe például – esetenként még Pestre sem. De azért ott voltam néhány pesti színházi és bábszínházi bemutatón, és persze Békéscsabán vagy Szegeden mindig.
27. Hogyan látod magad öt év múlva?
– Öt évre előre nincs jövőképem.
28. Mely irodalmi műfajok állnak hozzád közel?
– Minden, még a dráma is, ha nem nézem, csak olvasom.
29. Játszol valamilyen hangszeren?
– Mostanában tizenhat éves kori gitártudásomat igyekszem felújítani, mert tanítom a tizenkét éves lányomat.
30. Mit jelent Gyula városa az életedben?
– Gyakorlatilag mindent, ami fontos, és amit nem Battonyának köszönhetek. Közel ötven éve itt élek, itt vannak az ismerőseim és a barátaim.