Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Egyhetes téli pihenője alkalmával Alajos gróf szemlesütve mérte végig Békésgyula sétaútjának mohos pihenőpadjait, melyek csaknem két emberöltőnek őrizték szerelmi jelvényeit. A korhadt szíveket és a megható vallomásokat egykoron a város fürdővendégei vésték bele bicskáikkal az ülőalkalmatosságokba, de mára szinte az összes porrá változott. Amelyik mégsem, azt a dísznövényzet futotta be. Alajos hihetetlennek találta, hogy a legnagyobb szerelmek ennyire csekély nyomokat hagynak hátra, s idővel még az emlékezetből is eltűntek.
S amint ezekkel a gondolatokkal a fejében igyekezett legyőzni a bokáig érő havat, és eljutni a cukrászdába, szembe jött vele egy szép vágású, jól öltözött fiatalember, hóna alatt bordó bársonyba tekert zöld fedelű emlékkönyvvel.
– Nicsak, a fürdő házipoétája! – kiáltott fel Alajos gróf, és közelebb szólította az ábrándos képű barna ifjút, aki elpirulva engedelmeskedett.
– Csupán egy vidéki tanárjelölt lennék – igazított a kijelentésen a legény.
– Miféle könyv az a kezében, talán csak nem egy verseskötet? – érdeklődött Alajos. A fiatal erre vállat vont, ajkait összeráncolta, majd szivarjából könnyed füstfelleget eresztett az ég felé.
– A Békésben, mit tudtommal a kastélylakók is járatnak maguknak, gyakran találkozhat a nevemmel, gróf úr, hisz meglehetősen keresett költője vagyok e tájnak. Ha nem faragok rímet egy hétig, Kóhn úr már küldözgeti rám a futárjait. Itt van például egy nemrég papírra vetett költeményem – mondta, s felnyitotta a Reinhardt magánál hordott vendégkönyvét, amelybe sorait a hajnali kávézgatás közben költötte bele, s ahonnan azokat fel kívánta olvasni beszélgetőtársának.
– Halljam, folytassa! – biztatta Alajos, és ráhajolt a fellapozott oldalakra.
Fehér holló Pesten egy ilyen cukrászda,
Igényességünk nem a régi, hiába,
Elefántagyarú, aranyos, szép a köve,
Marha, kinek változtatni teremne kedve,
Szakállas vének sem emlékeznek szebbre,
Cuki ennek a cukinak a fénye, csendje.
– Gyönyörű, maga nagyon tehetséges! – jegyezte meg Alajos gróf, és meghajolt a bölcsészet leendő professzora előtt.
