Sinka István és Péczely Katalin
Péczely József Dunapatajon született 1876. szeptember 12-én, és a második világháború idején Budapesten a főváros bombázása következtében hunyt el 1944. december 30-án.
Péczely József Nagyenyeden szerzett tanítói oklevelet, ezt követően, 1908-tól Gyulán tanított, majd 1915–1928 között javítóintézeti igazgatóként tevékenykedett. Nyugdíjba vonulása után, 1934-ig a Békés Megyei Hírlap felelős szerkesztőjeként dolgozott. Gyulán 1940-ig élt, majd néhány évig a Pesti Hírlap munkatársaként és rovatvezetőjeként kereste a kenyerét.
Péczely József irodalmi műveket is írt: regényeiben, novelláiban a földdel küszködő alföldi paraszt mindennapi életét ábrázolta.
Sinka István és Péczely Katalin 1857-ig volt házas. Akkor azért váltak el, mert a költő feleségül akarta venni Szín Magdát.
Az alábbi levelet Aradra Horváthné Sinka Erzsébetnek írta a költő.
Budapest, 1937. dec. 7.
Kedves Böském!
Végre írhatok Neked. Lehet, hogy haragszol is, hogy ilyen soká írok. De ha tudnád, hogy mennyi baj, gond és szaladgálás nehezedett rám! Először is Zolika és Ferkó – Pestről Vésztőre, Vésztőről Gyulára, onnan Kötegyánba, onnan ismét Gyulára és csak aztán Kunhegyesre, mert, igen, Ferkó és Zolika Kunhegyesen vannak. Már azóta voltam meglátogatni őket Katicával együtt. Mert Katica ott volt nem messze az egyik nővérénél Kisújszálláson. Az ott van Kunhegyes mellett. A két kisfiúnak nagyon jó helye van. Olyan egész családias körülmények mellett élnek. Például van mindegyik gyereknek külön-külön tyúkja vagy csirkéje – 12 gyerek van. Szép kis fehérre festett külön ágy. Ferkó és Zoli egymás mellett vannak... Szóval jó helyük van szegénykéknek. Nagyon is örülök ennek.
Amikor a helyzetem megengedi, Zolikát azonnal hozom haza. Ferkó marad ott addig, míg az utolsó elemit elvégzi, aztán meg majd megint lesz valahogy. Ha jól tanul, ő megy Sárospatakra jövő ősszel. Jancsi marad véglegesen Szeghalmon, míg az érettségit le nem teszi. Neki is jó helye van nagyon. Épp most kapott egy kis zsebpénzt. Mert minden hónapban kap. Karácsonyra meg feljön Pestre.
Most pedig arról, ami téged a legjobban érdekel. Már idestova, hogy egy hónapja, hogy megvolt az esküvőnk. Az is nagy cécó után sikerült csak. Vésztőn esküdtünk, ez volt a leghelyesebb, Jancsi is átjött Szeghalomról. Most itt lakunk már Budán, ide is írom a címet: Budapest, II. Kapás utca 24. IV. emelet 3. Katica nagyon jól érzi magát, itt van velünk az öccse, nővére, aki törvényszéki tisztviselőnő. Mindegyikünknek van egy-egy szobája, fürdőszoba, hall, előszoba, konyha, spájz közös, állandó meleg vízzel és központi fűtéssel fejenként fizetünk 45 pengőt havonta. Így hármunknak sokkal könnyebb, mert van jó lakásunk. Külön-külön úgyse bírná egyikőnk se. Katicának a mamuskája már küldött csomagot, levelet, tehát nem haragszik. A papuskája az más. Az majd csak évek múlva békél meg. Kató azt mondja, majd megbékél a maga kenyerén. Igaz is. Hát nem? Hát így vagyunk, Böském. Kató most épp lent van. A két kisfiúnak akar csomagot küldeni. Azt ment bevásárolni. Hagyok itt ki a papíron helyet, hogy egy pár sort ő is írhasson. Ha karácsony előtt már nem írnék, úgy boldog karácsonyi ünnepeket, Böském. Milyen jó lehetne, ha itt lehetnél, meg Anyám is.
Ma írok Anyámnak is. Legközelebb majd többet írok!
Nagyon sokszor csókollak:
Pista
(Megjelent: Alföld, 1976. november)
