Az előadóteremben Nagy László köszöntötte a hallgatóságot. A gyulai egyesület elnöke felvezetőjében elmondta: Sinka István azokról a tanyasi, pusztai emberekről írt balladáiban, akik mára már eltűntek.
Az irodalomtörténész – aki személyesen is ismerte a költőt – Sinka István Nagyszalontán töltött éveiről és első feleségéhez, Pap Piroskához fűződő viszonyáról mesélt a hallgatóságnak. A másfél órás előadásból kiderült, a költő szülőházát a Mecénás Alapítvány vásárolta meg. Dánielisz Endre reményét fejezte ki, hogy az Arany-portához hasonlóan hamarosan Sinka István egykori otthonában is múzeumot alakítanak ki.
– Isteni csoda, hogy Nagyszalontán egy bokor alján három olyan világhírű irodalmár született, akire fölnézünk – mondta az előadóteremben a nagyszalontai irodalomtörténész, utalva arra, hogy Sinka Istvánon kívül Arany János és Zilahy Lajos is a településen látta meg a napvilágot.
A szakember felidézte: Sinka István már tízévesen kisbojtárnak állt, mivel családjának nem volt pénze a taníttatására. Juhászként – egyik szűrujjában a Bibliával, másik szűrujjában egy „fosos bárányért” megvásárolt Petőfi-kötettel – az egész határt bejárta. Alkotói pályája azzal a három sorral kezdődött el, amit a csizmájára írt fel. Első feleségével, Pap Piroskával Vésztőn telepedtek le. Három fiuk közül a legkisebb, Zoltán ma is él.
Dánielisz Endre a „fekete bojtár” életútját felelevenítve arra is kitért, hogy Pap Piroskát három alkalommal kezelték a gyulai kórházban tüdőbajjal. Miután meghalt, az itteni Szentháromság temetőben temették el. Az irodalomtörténésztől megtudtuk, az Arany János Irodalmi Kör néhány évvel ezelőtt emlékkövet helyezett el a gyulai római katolikus temetőben.
Az előadó hangsúlyozta, Sinka István nem volt antiszemita. Mint mondta, a költő egyik személyes beszélgetésük alkalmával elmondta neki, hogy valójában azokra a nagybirtokosokra haragudott, akik „agyonra dolgoztatták” a zselléreket, szolgákat, pásztorokat.
Dánielisz Endre elmondta, először 1941-ben gimnazistaként találkozott személyesen a szerzővel egykori iskolájukban, ahol Sinka-verseket olvasott fel. Második alkalommal a költő budapesti lakásán találkoztak, ahol Sinka István elpanaszolta neki, hogy háromkötetnyi verse vár kiadásra, mert nem engedik, hogy közöljék műveit. Az irodalomtörténész több olyan kézírásos verset is bemutatott a közönségnek, amelyet ekkor kapott ajándékba. Harmadjára szintén a Keleti Károly utcai lakásban beszélgettek, ekkor Sinka István már nagyon beteg volt.
A költőt a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Utolsó kívánsága az volt, hogy ne mondjanak gyászbeszédet a sírjánál. Az előadó kifejtette, Sinka István emlékét ma is őrzik Nagyszalontán. Szülőházának utcája ma már az ő nevét viseli, egykori otthonát kétnyelvű emléktáblával jelölték meg, s születésének századik évfordulóján a település testvérvárosa, Túrkeve segítségével szobrot emeltek a tiszteletére.
