Fotó: Gyulai Hírlap
Százhúsz éve, 1906. november 3-án hagyta jóvá Bécsben az uralkodó Ferenc József az egyesített Gyula város címerét, amely 1991. január 14-e óta ismét érvényben van.
A hasított pajzs alakú városi címert Molnár Albert (1878–1952), a város egykori építészeti, műszaki tanácsosa alkotta meg Gyula 13. századi és a Maróthy család címerének egyesítésével. Jobb oldalán kék mezőben ötágú, drágakövekkel kirakott aranykorona látható, melynek szélső és középső ágai keresztet, két belső ága pedig ötágú csillagot ábrázol. Legfelül, a pajzsfőben vörös mezőben négy ezüst ék található. A bal oldali vörös mezőben a város 18. század eleje óta használt címere szerepel, rajta a mennybe szálló Szűz Mária fehér alsó- és kék felsőruhában, ezüst félholdon állva, fénykörrel övezve, szárnyas angyalfejektől kísérve. A pajzson drágaköves, nyílt aranykorona nyugszik.
Daróczyné Leiszt Emma Gyulai Hírlapban közzétett írásából kiderül: a címerterv megvalósulása igen hosszúra nyúlt. „A Gyula Város Tanácsa irataihoz kapcsolódó iktatókönyvi bejegyzésekből nyomon követhetjük a címer engedélyezésének, illetve elfogadásának folyamatát. Az új egyesített címer és pecsét elkészítésében az Országos Levéltár is közreműködött. Végül az Országos Községi Törzskönyvi Bizottságon keresztül a király körüli miniszter adta ki. Az új címer részletes leírását a kemény kötésű, piros-arany díszítésű, a címer képét tartalmazó kézzel írt s rajzolt oklevélből ismerhetjük meg, amely csak részben egyezik meg a képviselő-testület korábbi óhajával” – fogalmazott a levéltáros.
Árpási Zoltán a Gyula-könyvben arról írt, hogy a címerpajzs lovagvért formája nem meglepő, hiszen a Magyar Királyság területén a lovagi kultúra a 14–15. században élte a fénykorát. A négy, éllel lefelé álló, úgynevezett farkasfog a Szent István korabeli Gudkeled nemzetségre utal. „A legenda úgy tartja, hogy egy Vid nevű férfiú legyőzte az Ecsedi-láp sárkányát és ekkor vált a farkasfog a család jelképévé. Később ebből a családból származott le a Maróti família, amely jelentős szerepet töltött be a gyulai uradalom életében a 15. században és hozzájuk köthető a vár megépítése is. (Maróti János macsói bán 1403-ban Luxemburgi Zsigmond királytól kapta meg katonai szolgálataiért fejében a gyulai uradalmat.) A Marótiak – őseikre emlékezve – a »farkasfogas« pecsétet használták, így lett a családi jelkép a város első hivatalos címere” – ismertette.
Arra is emlékeztetett, hogy a török időkben nem volt a városnak hivatalos címere. 1695, a török kiűzése után szükségessé vált egy új pecsét, ezért 1715-ben a városba érkező első húsz katolikus család új városi jelképet készíttetett. Erre a címerre került egy másik, középkorból ismert szimbólum: a „nádasok” Szűz Máriája. „Feltehetőleg a 14. századtól kezdve hívők sokasága zarándokolt el a városba a Szűz Mária kegyképhez, ugyanis természetfeletti erőt tulajdonítottak neki. IX. Bonifác pápa 1398-ban hivatalosan is búcsújáróhellyé nyilvánította Gyulát. Az oszmán hódítás következtében a kegykép eltűnt. Egyesek szerint a városlakók a Körösök nádasaiba rejtették a szent képet, de soha nem találták meg. Emiatt nevezik Krisztus anyját a gyulaiak a »nádasok« Szűz Máriájának. Egészen a 20. század elejéig – a jelenlegi városi címer megalkotásig – a Szűz Mária szimbólum volt Gyula emblematikus jelképe” – olvasható a könyvben.
A ma használatos címert készítő Molnár Albertnek – családja kezdeményezésére – idén májusban emlékoszlopot állíttatott a gyulai önkormányzat a Béke sugárúton, családi lakóházának a helyén. Az avatóünnepségen Durkó Károly önkormányzati képviselő, az oktatási és kulturális bizottság elnöke D. Nagy András helytörténész írása alapján felidézte: az építészeti, műszaki tanácsos szülővárosában, Zilahon végezte el a középiskolát, és 1896-ban érettségizett iskolatársával, Ady Endrével együtt. Az építészmérnöki oklevelet 1901-ben a budapesti Királyi József Műegyetemen szerezte meg, majd megpályázta az építészeti tanácsosi állást Gyulán. A posztra Fábry Sándor alispán elnökletével 1902-ben elsöprő többséggel választották meg. 1908-ban feleségül vette Schmidt Gyula vaskereskedő és Góg Mária Blanka nevű lányát, házasságukból öt gyermek született. A családot több tragédia is érte: a legidősebb fiú, Albert 1941-ben hősi halált halt, öccse, Zoltán 1942-ben vadászpilótaként megsebesült. 1950-en államosították a Schmidt család Eszperantó téri házát, majd 1965-ben kisajátították és lebontották a Wenckheim Béla út – ma Béke sugárút – 33. szám alatti sarokházukat is, ezt a családfő már nem élt meg.
Molnár Albert szolgálatának első éveiben folytak a kórházi építkezések, 1905 és 1907 között épült fel a Várkaszinó – a Gyulai Várszínház mai székhelye –, 1906-ban indult útjára Gyula és Simonyifalva között az első helyi érdekű vasút, 1911-re épült fel a Gyulai Bőriparosok Szövetkezetének Bakancsgyára, 1912-ben készült el a Komló új szárnya, a Gyulai Földművelők Gőzmalma és a polgári leányiskola, a későbbi 1-es iskola épülete. Emellett a tanácsos javaslatára indult el a város fásítása is, neki köszönhető a Béke sugárúti gesztenyefasor, a Kossuth téri platánok és a Don Bosco Kollégium előtti park. Ugyancsak a tervezőmunkája nyomán alakítottak ki telkeket az 1920-as évektől kezdve Máriafalván, a Krinolinkertben, a Galbácskertben, az Aranyágban és az Ajtóssy Albert utcában.
Molnár Albert unokájától, Balogh Andrásnétól a mostani évforduló kapcsán azt is megtudtuk, hogy 1990. december 19-én, a régi címer újbóli érvénybe helyezésének hírére Habsburg Ottó, az utolsó Habsburg-trónörökös levelet írt Molnár Albert fiának, Molnár Gézának. Ebben a következő áll: „Kedves Molnár Úr! Igaz érdeklődéssel olvastam a cikket Gyula város címeréről és örülök, hogy úgy látszik a város készül újra felvenni régi címerét, amelyet annak idején boldogult Ferenc József király hagyott jóvá. Nagyon sok sikert kívánok, meleg üdvözlettel Habsburg Ottó”.
