Aligha lehet nagyobb elismerés egy előadónak, mint amikor szándéka szemmel is láthatóan célba ér. Ez a gondolat merült fel a békési Sárrét költőjéről tartott est végén, amikor a nézők egyike szót kért, hogy a témában lévő meglepő tájékozottságáról és Sinka István költészete iránti lelkes rajongásáról adjon tanúbizonyságot.
- Csak későn jutott el hozzám Sinka költészete, de amikor megismertem, egy éjszaka alatt elolvastam a kötetet, és később is mindent, amit a gyulai könyvtárban csak fellelhettem róla. Hiszen a gyerekkorom elevenedett meg azokban a kifejezésekben és helyekben, amikről Sinka István a műveiben írt. Ez nagyon szíven ütött – mondta a hölgy, akinek dédapját ráadásul Sinka meg is említi egyik művében.
Az érdeklődő néző nemcsak minden Sinkáról fellelhető művet olvasott, de rengeteget kutakodott is utána, így az Arany János Művelődési Egyesület tagjai azt is tőle tudták meg, hogy a vésztői önkormányzat épp most tervezi az összes Sinka-mű kiadását.
Ez az információ és ez a lelkesedés csak megkoronázta a szeptember 26-i, a Mogyoróssy János Városi Könyvtár földszinti előadótermében rendezett est tartalmát, hiszen az Arany János Művelődési Egyesület erre az alkalomra hívott előadója szintén kuriózumok sorát vonultatta fel a jelenlévőknek.
Vaszkó Tamás nyugalmazott gimnáziumi igazgató - ki mára gyulainak vallja magát, de több esztendős tanítás fűzi Vésztőhöz és Szeghalomhoz – nem csak arról mesélt, hogy ő miként ismerkedett meg a békési Sárrét költőjeként emlegetett Sinka István munkáival, hanem arról is, hogy milyen hatást gyakorolt rá, és hogyan igyekezett a maga módján népszerűsíteni azokat. Tanáremberként ugyanis megtalálta a módját annak, hogy az oktatásba is beemelje. Mesélte, hogy náluk, a szeghalmi Péter András Gimnáziumban érettségin választható tétel volt Sinka István élete, és évzárókon az arra érdemes diákoknak Sinka-kötetet ajándékoztak, méghozzá többnyire az általuk kiadott, számozott példányok valamelyikét. Mesélt a vésztőiek Sinkáról őrzött emlékeiről, és a szeghalmiak Sinka szellemének máig aktív és elkötelezett ápolásáról is.
Leginkább azonban a versei és a megjelent kötetei kapcsán fellelhető különlegességekről beszélt, a tiltólistán lévőkről, az eredeti, első példányos kiadványokról, a kézzel írt vagy kézi javítású művek különlegességéről, az idők során megjelent bolgár fordításról, na és a százéves évforduló körüli megemlékezésekről. Miközben néhány művet felolvasott tőle, azt is ismertette, hol találhatók róla szobrok, és milyen intézmények őrzik ma a nevét. Nagy vonalakban, ám annál érzékletesebben vázolta fel Sinka személyiségét, miközben néhány alapvető félreértést is eloszlatott vele kapcsolatban.
A jelenlévők közül mindenki egyaránt fontosnak tartja a Nagyszalontáról induló, de a megyében hosszabb ideig állomásozó, hol csaposként, hol pásztorként dolgozó Sinka költészetének ápolását, hiszen még halála után 45 évvel Gyulán is szívesen emlékeznek az egykori fekete bojtár büszkeségére, világlátására és mindig pontosan célba találó szavaira.
