Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Aki e sorokat olvassa, ne is tagadja, hogy egyetlen egyszer sem járt úgy az életében, hogy leült a Százéves egyik asztalához, és máris azt érezte, ő maga Erkel Ferenc, Petőfi Sándor, Wenckheim Krisztina és Kliment Margit egy személyben.
Aztán a szemközti tükörben hirtelen meglátott valakit, akibe azonnal beleszerelmesedett. Azóta minden egyes alkalommal ugyanannál a cukrászdai asztalnál foglal helyett, hogy ismét átélje a semmihez sem fogható, felemelő, mennyei érzést. A tükör azonban tükör marad, és mindig mást mutat.
Nos, mondhatnók, nincsenek kivételek, Gyula városában ez az élmény előbb-utóbb mindenkit utolér. Hála istenek!
És lám, 1955. január 18-án a sors a budai Dékány Bélát is elvarázsolta. A városunkba látogató fővárosi úriember a következőt jegyezte be a vendégkönyvbe:
Kedves, meghitt Reinhardt cukrászda!
Örülök, hogy láttalak. Féltő gonddal gondolunk Rád vissza – ódon falaid között egy kicsit mindannyian költők és szerelmesek lettünk.
