Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - „Én játszom ugyan, de ti vegyetek komolyan”

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Gurzó K. Enikő • KULTÚRA • 2017. november 10. 15:30
„Én játszom ugyan, de ti vegyetek komolyan”
Katartikus előadást mutatott be Gyulán a Mácsafej zenekar

A kortárs magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alkotója, Fekete Vince volt a Boróka egyesület november 8-i meghívottja. A kézdivásárhelyi költővel dr. Elek Tibor, a Gyulai Várszínház igazgatója beszélgetett a Mácsafej zenekar A dolgokról egy földi szellemnek című előadása előtt a teátrum kamaratermében.

Fekete Vince és dr. Elek Tibor 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

Fekete Vince nem csupán költő, parodista, próza- és tárcaíró, hanem a jelenkori gyermekirodalom egyik rangos művelője is. Emellett Bárka-díjas szerző, a Csíkszeredában megjelenő Székelyföld című folyóirat főszerkesztő-helyettese és a Magyar Művészeti Akadémia tagja, akit Gyulán immár szükségtelen részletesen bemutatni, hisz többször szerepelt színpadainkon, legutóbb az idei irodalmi humorfesztiválon.

Dr. Elek Tibor két éve beszélgetetett vele utoljára nyilvánosság előtt. Fekete Vince ekkor fogalmazta meg, hogy a vers ma már nem ugyanaz, mint ami volt száz, vagy akár tíz, húsz, harminc évvel ezelőtt, noha bizonyos szempontból nem sokat, szinte semmit sem változott. Elek Tibor ezért arra kérte, próbálja meg feloldani korábbi kijelentésének látszólagos ellentmondását.

 

A vers örök, de az ízlés változik

Az ellentmondás tényleg csak látszólagos, mutatott rá a meghívott, majd ezt alá is támasztotta. Elmesélte, hogy Lövétei Lázár László kollegájával, a Székelyföld főszerkesztőjével mostanság sűrűn látogatják a székelyföldi középiskolákat, ugyanis évente meghirdetnek egy-egy irodalmi pályázatot, és ennek kapcsán személyesen is találkoznak a diákokkal. Idén a szerelem volt a téma, ami jó ötletnek bizonyult, hisz felhívásukra csaknem ötszázan küldték be írásaikat. Az összejöveteleken azonban azt tapasztalták, hogy a tanulók legfőbb problémája, hogy nem értik, miért érthetetlenek számukra a mai versek. Nem fogják fel, miért van az, hogy ugyanazok a sorok többféleképpen is értelmezhetők, mindenki azt magyarázhat bele a költői képekbe, strófákba, amit csak akar. Van, akinek az atomhasadás jut eszébe arról, amiről másnak a szex, mégis mindkét változat elfogadható. Ha belelapoznak a folyóiratokba, olyan szövegekkel szembesülnek, amelyekből szintén nem értenek semmit. Magyarázatként Gergely Ágnes egyik passzusát olvasta fel nekik. Ez az Oklahoma ezüstje című kötetben jelent meg 2015-ben az Európa Kiadónál. A Kossuth-díjas szerző ebben arra világít rá, hogy a versízlés korról korra változott, az utókor mindig átírta, átfogalmazta az előző időszak eredményeit.

– Ennél többet én sem tudok erről mondani – mutatott rá Fekete Vince.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

Szilágyit el kell olvasni!

A mai fül kívánja a rímtelen, hosszan áradó verset, folytatta Gergely Ágnes szavaival az est vendége. Vannak ugyan néhányan a mai költők között is, akik a rímes formákat kedvelik, így például Kovács András Ferenc, vagy Papp Attila Zsolt, de ő úgy gondolja, nem csak nekik, hanem mindazoknak, akik ma művelői a költészetnek, vagy annak tekintik magukat, tudniuk kellene felező nyolcasban is írni. Hisz Picassóék is megtanultak realista modorban festeni, amellett, hogy a női feneket három vonallal is képesek voltak érzékletesen megjeleníteni.

Dr. Elek Tibor arra is rákérdezett, miként fér össze a dísztelenség és a dísz, a játékosság és a komoly megközelítési mód Fekete Vince alkotói munkásságában. Egészen egyszerűen. A szabad költői formák meghonosítása tekintetében ugyanis a határon túli területek megelőzték az anyaországot, ezért a befogadásuk is elmélyültebb. A délvidéki Tolnai Ottó 1963-ban változtatott gyökeresen, az erdélyi Szilágyi Domokos pedig 1967-ben adta ki A láz enciklopédiáját, és tért át a lapszéltől lapszélig tartó versírásra. Mondatai azonban így is kedvesek maradtak a fülnek.

– Hű!… Nincs hozzá fogható Erdélyben, kár, hogy Magyarországon nem igazán ismerik. Szilágyit el kell olvasni, többet nem tehetünk érte – összegzett és áradozott önmagát háttérbe szorítva Fekete Vince.

 

A korral jár

A kézdivásárhelyi költőről dr. Elek Tibor kifejtette, immár tíz éve, hogy a kortárs magyar irodalom élvonalába tartozik. Utóbbi kötetei nagy elismerésben részesültek mind Magyarországon, mind Romániában. A 2015-ben megjelent kötetét a Magyar Művészeti Akadémia az év legjobbjának ítélte, a Romániai Írószövetség pedig díjjal jutalmazta Az idén megjelent válogatása, A világ újra a kimondhatóság nehézségeiről szól.

Fekete Vince költészete azért izgalmas, mert egyre inkább a létezés alapkérdéseit, ellentmondásait, a világ kimondását és újra kimondását járja körül. Hogyan jutott el ezekhez a lényegbe vágó kérdésekhez? Miért nem játszik, szórakozik inkább a költészet eszközeivel, mint sokan mások, miért ragaszkodik ahhoz, hogy súlyos egzisztenciális kérdéseket feszegessen? – pörgette tovább a beszélgetés fonalát dr. Elek Tibor.

Szilágyi Domokos ezt úgy fogalmazta meg, hogy én játszom ugyan, de ti vegyetek komolyan, válaszolta Fekete Vince. Amikor elindult költői útján, akkor is ezek a gondolatok foglalkoztatták. Most is, csak egy kicsit súlyosabban, hangsúlyosabban. Azt is mondhatná, a korral jár, ám húszévesen is ugyanezt mondhatta volna.

 

Kolcsár József és a Mácsafej zenekar 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

Azt a mindenit!

A koncert nyitányához közeledve azt is megtudhattuk, mennyire érzett rá a Mácsafej zenekar arra, mit szeretne Fekete Vince közölni a világgal. Nagyon is, vallotta be a meghívott, és nem csupán az udvariasság hangján.

Amikor Kolcsár József színművész három éve előadta neki ötletét, azt gondolta, akármilyen is lesz, jó lesz. Páskándi Géza rakta mondatba egyszer, mindegy, mit írnak rólad, hány sorban, és az is, hogy a lap alján, vagy az utolsó oldalon, a lényeg az, hogy írjanak. Úgy volt tehát vele, ha rossz is lesz, kicsit sárga, kicsit savanyú, nem érdekli, mert az övé. Bármi is történjen a verseivel, elmegy, megnézi, meghallgatja.

Ilyen hangulatban indult el, amikor meghívták a produkció főpróbájára a kézdivásárhelyi Vigadóba, ahol teljesen megdöbbent. Az első reakciója az volt, hogy ilyen nincs. Aztán az, hogy le a kalappal! A produkció katartikus élményt jelentett számára. A következőkben azon kezdett el morfondírozott, vajon nem-e attól érzi ezt, hogy a saját verseit hallja viszont. Visszatért ezért még egyszer, még tízszer, és mindenik alkalommal ugyanazt érezte, mint először. Figyelte a közönséget is, a középiskolásokat, meg az idősebbeket, akik úgy ülték végig az előadást, hogy miután legördült a függöny, nem tudtak felállni, elmenni.

A darab úgy született meg, hogy Ferencz Csabának, az együttes vezetőjének, a Háromszék című megyei hírlap újságírójának kezébe került a 2010. évi Védett vidék című kötete, amelynek egyik versére elkezdett pengetni. Majd megkereste a sepsiszentgyörgyi magyar színház művészét, Kolcsár Józsefet, aki a kézdivásárhelyi színház vezetője is egyben. Olyan darabot sikerült összerakniuk, amelynek íve és aktualitása van. A dolgokról egy földi szellemnek jelenleg a vásárhelyi teátrum legsikeresebb előadása.

– A verses-zenés összeállításról a fiatalok azzal távoznak, hogy azt mondják, a mindenit! És ez mekkora dolog manapság! – zárta gondolatait Fekete Vince.

A Mácsafej zenekar koncertje is ugyanilyen, ugyanekkora volt, az utóbbi idők legnívósabb gyulai hangversenye, és valóban katartikus. 

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)