A kulturált társasági életnek presztízse és hitele volt
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Ökrö(e)s György egyike volt azoknak, akik vissza-visszatértek a cukrászdába, s lám, nem mulatni, hanem feledni, gyógyírt találni az élet fájdalmaira. Mert a Százévesben mindenki meglelte azt, amit keresett: a boldogságot. Sokak számára az otthont, a családot, a bensőségességet, a megbízhatóságot jelentette. Másféle időket éltek akkoriban, a kulturált társasági életnek presztízse és hitele volt.
Amennyiben olvasóink még emlékeznek, egy héttel korábban Jánosi Imre cukrászmester feleségét gyászoltuk, együtt érezve az idézett bejegyzés szerzőjével.
Ezúttal ismét részvéttel hajtunk fejet. Ökrö(e)s úr ugyanis azon törzsvendégek közé tartozott, akik azért jártak a Százévesbe, hogy jól kisírják magukból a bánatot.
Íme:
Nevem e könyvben már szerepel,
Azóta sok boldog hónapok teltek el,
Ide-jártam mindig vigasztalást lelni,
Itt tudtam igazán újra boldog lenni.
Azóta sok minden történt e kis helyen,
Ami szívemből megrendített engem.
Emléke szívemben örökké fog élni,
Nem tudom én őt sosem elfeledni.
Ezúttal őszinte
részvétem
nyilvánítom
Ökres György
(dátum nélkül)
1958. május 7-én jártam először a kedves kis cukrászdában. Szíven összes bánata itt megenyhült rövid félóra alatt. Azóta, ha valami nyomja a lelkem, s megenyhülést nem találok, a kedves kis cukrászdába jövök, mert itt minden olyan kedves és szép, hogy nincsen olyan fájdalom, ami itt meg ne enyhülne.
Köszönjük a szíves vendéglátást és a finom fagylaltot.
1958. VI. 11.
Ökrös György
Koppányi Lajos
Koppányi György és Lajos
Forrás: Gyulanno.hu
