Nagy gyötrődések közepette sem tudta még eldönteni Nagy Laci, a Barcelonában légióskodó, de még magyar válogatott játékosunk azt, hogy hazai vagy spanyol színekben akar-e a jövőben szerepelni.
Azt azonban végre eldöntötte – akárcsak két kedves kolléganője: Pálinger és Hornyák, akik lemondták a női világbajnokságot –, hogy ő is lemondja a 2010-es Európa-bajnokságot, családi okok miatt. Nehéz a döntés, úgy látszik, ciki magyarnak lenni. Az a kérdés, hogy megéri-e nem játszani a magyar válogatottban és várni három évet, hogy majd végre először pályára léphessen spanyol színekben (mert hogy ennyit kell kivárnia), ha esetleg úgy dönt, hogy elmegy. De vajon mikor dönt?
Ennyire bízik a srác magában, hogy talán évek múlva is fut még a szekér? Vagy talán tényleg ennyire nehéz eldönteni azt, hogy én magyar vagyok, és nekem magyarnak kellene maradni?
Hornyák a nyelvvizsgájára hivatkozva mondta le a válogatottságot, Pálinger meg csak úgy lemondta. Közölte, már olyan sokat volt világversenyen, hogy egyszer szeretne végre a családjával lenni.
Nem baj, lányok, nem baj, Laci, szerintem ne játsszon egyikőtök sem többet magyar színekben. Vannak honosított kézis fiaink (pl.: Puljezevics, Eklemovics), akik – úgy tűnik – nagyobb magyarságtudattal vannak felvértezve, hiszen nem „magyarként” jobban küzdenek a pályán, mint a magyar Nagy Laci. Talán róluk kellene példát venni…
