Gyulai Hírlap - Betyárjátékkal és zenés-táncos előadással idézték meg Halmos Bélát

A nemzeti színház betyárjáték című előadása

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

– Halmos Béla élete végéig teljes ember maradt – kezdte gondolatainak tolmácsolását dr. Görgényi Ernő. – Lelkében és fizikailag sem vált meg soha szülőföldjétől. Ugyan Szombathelyen született, majd felnőttként Budapesten élt, és bejárta a világot, mégis teljes joggal vallotta magát tősgyökeres gyulainak egész életében. Mindig gyermekkori házába tért haza – az Ecsedi utcába – ahol 2014 augusztusa óta emléktábla őrzi az ő és édesapja nevét is.

– Mi, gyulaiak hisszük, hogy azokat a szellemi alapokat és azt az értékrendet adta a zenésznek az otthon, amelyből táplálkozhatott alkotói énje. A város közössége nemzedékek óta vallja, hogy az értékeket újra kell teremteni és át kell örökíteni. Ez a megörökölt értékrend tükröződött vissza élete munkájában is, elkötelezettségében és a nép kultúra hagyományának megőrzésében is – fogalmazott a polgármester.

A gyulaiságából eredeztethető, hogy nem csak megőrizni akarta ezeket az értékeket, de tovább is adni, ahogyan ő is kapta. Ha Gyula városa hívta fellépni, mindig igent mondott, lehetett bármennyire sűrű a programja. Életművével sokszorosan visszaadta szeretette városának azt, amit kapott. Számtalan felejthetetlen koncertet adott, lehetett az a Gyulai Várszínház Kamaratermében vagy a népzenei fesztiválokon.

– Halmos Béla már a Magyar Művészeti Akadémia elődjében is fontos szerepet játszott – mondta Halász János. – Legutóbb 2014-ben voltam Gyulán, akkor emlékeztünk Bélára. Már akkor is arról beszéltünk, hogy büszke lehetett és büszke lenne ma is a városra, hiszen itt a kultúrát közösségben élik meg az emberek. Ő egy olyan közösségi ember volt, akinek az egyik legfontosabb dolog az volt, hogy másokkal együtt élhesse meg ezt, valamint, hogy másoknak is átadhassa azt az értékrendszert, amely az ő sajátja volt.

Halász János kifejtette, hogy megtiszteltetés számára, hogy Halmos Béla barátja lehetett. Számos dologról beszélgettek, ilyenkor pedig mindig az érték és a közösség volt a vezérfonal. Amikor találkoztak Budapesten, a művész pedig épp tartott valahová, akkor „nem lazsált, nem kapkodott, hanem haladt”, ezt az intelmet pedig a nagyapjától kapta. Ahogy fogalmazott, „Béla itthon van most is, mert önök ápolják az emlékét”.

A köszöntők után Halmos Kata, a népzenész kisebbik lánya is szólt pár szót, amelyben megköszönte a jelenlévőknek, hogy adóznak édesapja emléke előtt.

Ezután következett a zenés-táncos műsor, amelyet videórészletek szakítottak meg, amelyekben Halmos Bélától hallhattunk az elmondottakhoz kapcsolódó mondatokat, de olyan vicces anekdotákat is, mint amikor szó szerint „átzenélte” magát a határon.

Végül a Nemzeti Színház előadását, a Szomjas György által rendezett Betyárjátékot láthatta a közönség, amelyben a dalokat filmbejátszások és színházi jelenetek kötik össze. Az este kísérőprogramjaként a művelődési ház első emeletén elhelyezett, Béla bácsi címet viselő fotókiállítást tekinthették meg az érdeklődők.

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba