A Tornyai-képek
Fotó: Incze László
A szeptember 15. és október 30. között látogatható tárlaton bemutatják a művész Munkácsy Mihály kompozíciós megoldásait és színhasználatát idéző korai munkáit éppúgy, mint a klasszikus alföldi festészet tematikájába illő darabokat vagy a bajai időszaktól kezdődően fokozatosan egyre színgazdagabbá váló bensőséges hangulatú táj és enteriőrábrázolásokat. Egy több mint húsz képből álló válogatás illusztrálja az 1984-ben előkerült, mintegy 720 munkából álló Tornyai-festménylelet darabjait, melyek frissessége és erőteljes színhasználata száz év távlatából is lenyűgöző.
Mint a Tornyai János Múzeum igazgatója elöljáróban elmondta: a Kohán Képtár és a vásárhelyi múzeum mindig is kiváló kapcsolatot ápolt, s ehhez jó apropót szolgáltat Kohán György személye, hiszen Gyulán és Hódmezővásárhelyen is alkotott, így az életmű egésze mindkét városhoz erősen kötődik. A szeptember 15-én 17 órakor nyíló Tornyai-tárlat mondhatni viszonzásként valósul meg, a korábban Vásárhelyen bemutatott Kohán-összeállítás okán – tette hozzá Nagy Imre. Ezzel a közel félszáz alkotást felvonultató kamara-kiállítással indul az a sorozat, ami az alföldi festők munkásságát szándékozik bemutatni.
Nagy Imre
Attól érdekes és különleges a Gyulán látható Tornyai-tárlat, hogy felvonultatja a művész alkotói korszakainak minden egyes periódusát, azonban az életművet ismerők számára is különösen izgalmas lehet – ismertette Nagy Imre. – Példaként említhetem, hogy ebben a válogatásban a Juss című kép két változata is megtalálható. Tudható, hogy egy rokona halálát követő családi osztozkodás okozta trauma indította a drámai téma megfestésére, többszöri megalkotására, melyben megjelenítődik a Munkácsy festészeti hagyományain alapuló kompozíció – mondta.
A korai szakaszból származó munkák mellett az összeállításban aktképek is helyet kaptak, a romantikus vonulat is megjelenik csakúgy, mint a bajai vagy éppen szentendrei periódus jellemzőbb művei. Tornyai ekkor már színesebben, oldottabban festett, jól látszik, hogyan változott színhasználata, technikája. A csendéletek egy másik, népszerűbb, a közönségigényeket jobban kiszolgáló világba engednek betekintést, azonban ebben is kiemelkedően kreatív tudott lenni.
A tárlat talán legizgalmasabb része a Tornyai-festményleletből előkerült egység, melynek történetét 1984-ben a média az évszázad festészeti szenzációjaként tálalta. A művész 1936-ban hunyt el, nála 20 évvel fiatalabb özvegye életjáradékot kapott, és továbbra is a műteremként használt lakásban élt. Az özvegy 1983-ban halt meg, a műteremlakásra a szomszédos lakásban élő Puskás István festőművész nyújtott be igényt. Az engedélyt megkapva megindultak a munkálatok, amikor is az emeleti rész padlózata alól több mint 700, zömmel kisméretű kép került elő.
Ezek a 15x10 és 25x20 centiméteres alkotások Tornyai János abszolút festői zsenialitását illusztrálják – hangsúlyozta Nagy Imre, kiemelve: szépen látszik, hogy mennyire sokszínűen tudott hozzányúlni egy-egy témához, s határozottan kijelenthető, hogy festői megnyilvánulásaiban, bravúrjaiban van annyira erős, mint Claude Monet. – Ezek a képek szivardoboz-tetőkre lettek festve, a faanyag erezetét is kihasználva mindenfajta előkészítés nélkül könnyedén készültek. Mindent egybevetve, nem mindennapi, izgalmas és érdekes kiállítást láthatnak az érdeklődők, különösen úgy, hogy a Tornyai-tárlatot megtekintve át lehet sétálni a Kohán-műveket felvonultató terembe, s felfedezni azokat a pontokat, melyek ezt a két fantasztikus alkotót összekötik – húzta alá végül.
