magyari barna
Fotó: Gyulai Hírlap
,,Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” – fogalmaz Ábel a rengetegben című regényében az éppen 50 esztendeje elhunyt Tamási Áron.
A kiváló székely származású íróról kevesen tudják, hogy világra jöttekor Tamás Jánosként állították ki születési anyakönyvét, s egészen, míg a Kolozsvári Egyetemen 1922-ben – be nem fejezte tanulmányait Tamás Jánosként élt. Tamási Áronra 25 éves korában váltott, s immár ezzel a névvel futott be, mint a magyar prózairodalom egyik legnagyobb képviselője.
Manapság szinte nincs olyan híradás, amelyben ne lennének hírek a menekültekről. Tamási Áron is egykor menekültként kezdte írói pályáját. Persze ő nem gazdasági érdekből, hanem a magyarságához való ragaszkodásától vezérelve, a trianoni békediktátum elleni tiltakozásul hagyta el akkor szülőhazáját, Erdélyt. Az Amerikai Egyesült Államokig meg sem állt, ahol volt alkalmi munkás, majd banktisztviselő is, de az új nyelvi közegben is leginkább magyar anyanyelvét használva alkotott maradandót. Ott, a távoli földrészen indította el kivételes írói pályáját.
Tamási Áronnak előbb az Amerikában született művei tértek haza, majd 1926-ban ő maga is újra Kolozsváron építette fel saját életét egészen 1944-ig, mikor is a világháború borzalmai elől Budapestre távozott, s fővárosunkban maradt élete végéig.
Tamási Áron humora nélkül szomorúbb volna prózairodalmunk, szegényebb lenne nyelvezetünk. Azért vannak emberségtől és magyarságtól átitatott művei, hogy otthon legyünk bennük!
