Gyulai Hírlap - „Nem hasonlítottam, csak magamhoz”

Az előadás előtt Simonyi Imre szobránál emlékeztek meg a költő századik születésnapjáról, majd a bibliotékában folytatódott a program, ahol Dézsi János igazgató köszöntötte a vendégeket, majd levetítettek egy videót, amelyen a Simonyi-díjas Tóth Tibor szavalta el a költő egyik versét.

Magyari Barna előadásában elsősorban a személyes élményeit osztotta meg Simonyiról – Imre bácsiról, ahogy ő nevezte –, de röviden összefoglalta az életútjának kezdetét is: a költő 1920. szeptember 14-én született Simonyifalván, Szmola Imre néven, Szmola Imre és Annabring Mária gyermekeként. Édesapja – aki maga is írt verseket – egy évvel születése után elhunyt, ekkor az anyjával rövid időre Gyulára költözött, de vagy munkát nem talált, vagy nem volt ki vigyázzon a gyermekére, így visszatértek Simonyifalvára.

Végül 1926-ban telepedtek le véglegesen Gyulán, Simonyi itt kezdte el a tanulmányait is, az iskolatársai azonban gyakran kötekedtek vele, mert annak ellenére jobban teljesített náluk, hogy szegény családból származott.

Érettségi bizonyítványt azonban mégsem szerzett, Magyari Barna elmondása szerint ennek okát nem lehet pontosan tudni, ugyanis kétféle verziója is van a történetnek: Simonyi elmondása szerint azért nem kapott érettségit, mert összeveszett a magyartanárával, mások azonban úgy nyilatkoztak, hogy jobban érdekelték a nők, mint a tanulás.

Magyari Barna mesélt a költő egyik szerelméről, Mezei Mária színésznőről, aki elutasította a Simonyi közeledését, mondván túl fiatal hozzá – tíz év volt köztük –, később mégis hozzáment egy nála több mint húsz évvel fiatalabb férfihez.

Simonyi Imre végül máshogy nyilatkozott a témáról, ugyanis később azt vallotta, hogy hetente, de legalább kéthetente két-három nővel kell intim kapcsolatba kerülnie, valamint ne házasodjon meg, mert az a költészet rovására menne.

Magyar Barna elmesélte megismerkedésük, majd barátságuk történetét is: felelevenítette, hogy hogyan üzentek egymásnak Gyuláról Nagyszalontára képeslapokkal, hogy kedvenc témáik a költészet mellett a futball és a nők voltak, azt, hogy sok költőpalánta járt hozzá, és ugyan nem mindenki volt tehetséges, de mindig vittek neki krémest, valamint gyulai életének meghatározó helyszíneiről, a színkörről és a Százéves (Reinhardt) cukrászdáról.

Az előadás végén Magyari Barna felolvasta az egyik saját versét, amelyet a költő 85. születésnapjára írt, majd levetítettek egy videót is, amelyen Simonyi Imre önmagáról vallott: mint fogalmazott, „ez volt az én tragédiám, hogy nem hasonlítottam, csak magamhoz.”