LEOPOLD FRANZ ROSENFELD CSÁSZÁRI MÉRNÖK-KAPITÁNY 1722-ES FELMÉRÉSE A GYULAI VÁRRÓL
Fotó: Gyulai Hírlap
Május 12-én 11 órai kezdettel dr. Németh Csaba történész érdekfeszítő, a történelmet életre keltő előadása zárja azt az ismeretterjesztő szériát, melyben a 16. századi viseleteknek és fegyvereknek, a vár szomszédságában végzett földtani kutatások legfrissebb eredményeinek, valamint az erődítési rendszer szerkezeti ismérveinek is szenteltek egy-egy állomást. A történész a rekordhosszúságúra nyúlt, több mint két hónapig húzódó ostrom időrendi eseményeit, történéseit, érdekességeit tárja az efféle kulturális csemegére vágyó érdeklődők elé, s teszi mindezt az Erkel Ferenc Művelődési Központban.
Dr. Németh Csabát előzetesen az 1566-os gyulai ostrom hihetetlenül izgalmas részleteiről, körülményeiről kérdeztük, méghozzá azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kedvet csináljunk a történelem eme hangsúlyos eseményének megismeréséhez és természetesen a május 12-én tartandó érdekfeszítő előadáshoz. A gyulai vár akkori helyzetéről tudni érdemes, hogy 1552-ben lett királyi vár, tehát Habsburg fennhatóság alá került. Az Erdélyi fejedelemség 1557–1558 fordulóján kiterjesztette uralmát Nagyváradra, így Gyula beszorult Erdély és a terjeszkedni vágyó török birodalom közé. Az utánpótlást vagy legalábbis kicsiny túlélési esélyt jelentő Eger és Kassa túl messze található, míg a dúlni-hódítani vágyó oszmán haderő egyre közelebb ért.
A Habsburgok mindent megtettek annak érdekében, hogy ne kelljen lemondaniuk erről a területről. Ebbéli igyekezetük például abban is meglátszott, hogy Kerecsényi Lászlót nevezték ki Gyulára várkapitánynak. Kerecsényiről tudni érdemes, hogy jelentős múltja volt a törökellenes csatákban. Zala megyei nemesi családból származott, fiatalkorában a Dunántúlon vitézkedett, s szerzett hamar hírnevet. Az 1550-es évek közepén már Szigetvár kapitánya volt, 1555-ben pedig egy kisebb ostromot vert vissza. Hadászati, várépítészeti tapasztalattal rendelkező, harcedzett férfi volt tehát, aki arra tette fel az életét, hogy mindenáron megvédje a rábízott területet.
Érdekes momentum, hogy Paulo Mirandulát, a kor egyik kiemelkedő talján (itáliai) hadmérnökét ő hívta Szigetvárra, megterveztetette vele az erődítményt, majd később a gyulai véderő tervezési munkálatait is rábízta. Ebben az időszakban a hadmérnöki, építészeti tudomány csúcsát az itáliai mesterek képviselték, s mindenki azért versengett, hogy egy-egy magasan képzett külhoni építőmestert hozathasson. Az óolasz, majd az 1570-es évektől újolasz építészeti stílus meghatározó volt, az akkori kor legmodernebb technikáit, eljárásait ezek a hadmérnökök és építőmesterek találták ki, s alkalmazták.
– Az, hogy a gyulai (belső) vár téglából épült, jelentett bármi előnyt vagy csupán mutatósabbá tette?
– Inkább csak az utóbbi jellemző, azonban elsősorban nem a téglából épült részeket ostromolták a törökök, hanem az úgynevezett palánkfalakat. Ennek a résznek a pontos szerkezetét a régészeti szakemberek nemrégiben kezdték feltérképezni, kutatni. A tavalyi esztendőben volt egy nagyszabású feltárás a gyulai vár környékén, s pont az előző előadásban egy régész kolléga ismertette az eredményeket (Liska András régész, az Erkel Ferenc Múzeum munkatársa április 21-én tartott előadást az erődítési rendszerről, a legfrissebb kutatási eredményekről). Duplafalú palánkról van szó, melyben tölgyfagerendák tartották a szerkezetet, s vesszőfonással kötötték össze, majd földdel jó alaposan ledöngölték. Ez ilyen módon, a téglával szemben hatékonyan ellenállt az ágyúgolyóknak, hiszen ez egy rugalmas szerkezetet alkotott, ami elnyelte, elvezette a lökéshullámokat.
– Szóba került Szigetvár és Eger. Erről a két várról sokszor lehet hallani, sokat tudni, míg a gyulai erődítményről méltatlanul keveset, pedig ugyanolyan fontos stratégiai pont, mint a másik kettő.
– Ez pontosan így van, hiszen ez a három erődítmény a végvári védekezés három fő sarokpontját jelentette. Mindhárom építmény ellátta azon feladatát, hogy a már török fennhatóság alá került területekre bejárást biztosítsanak a portyázó vitézek számára. Ezeken a stratégiailag hangsúlyos pontokon, Szigetvárott, Eger és Gyula környékén továbbra is a magyar jogrend volt érvényben, magyar bíróságok működtek, magyar törvények szerint élhettek az emberek, szóval megmaradt az önkormányzatiság, a viszonylagos önállóság. A törökök ugyan katonailag megszállták az ország jelentős részét, azonban ezeket a területeket sosem tudták igazán integrálni a birodalmukba, s ez a végvári vitézek áldásos és sokszor önfeláldozó tevékenységének volt köszönhető. Ezen a szakaszon egészen a Marosig, Szegedig nyújtott védelmet a gyulai vár, sőt van egy nagyon szép katonaének, a Cantatio de militibus pulchra, vagyis a Szép ének a vitézekről. Ez éppen egy bugaci, azaz Kecskemét környéki gyulai vitézek által vezetett portyának a történetét meséli el. Ott ütöttek rajta egy jelentősebb török seregen.
– A gyulai, illetve Gyulán állomásozó vitézekről mit érdemes tudni?
– Legfeljebb 2500-an lehettek, a 3000 főt nem valószínű, hogy elérte, elérhette a számuk és ez is csak közvetlenül az ostrom előtti időszakban duzzadt fel ennyire. A kvázi normál időszaki létszám 1000-1500 közé volt tehető. Tudható, hogy néhány nappal az ostrom kezdete előtt érkezik meg 300 cseh sáncásó, de németek és az osztrák területekről jött harcosok is küzdöttek itt. A tiszti karban jelentős volt a horvátok és a szerbek aránya, talán elegendő Marinics (Horváth) Ferenc és Olcsarovics Demeter nevét említeni, akik mindketten alkapitányok, vagy másként vicekapitányok voltak és derekasan küzdöttek. A védők zömét természetesen magyarok tették ki. Érdekes körülmény, hogy konkrétan gyulaiakról, Békés megyeiekről keveset tudunk, az azonban nagyon valószínű, hogy a Dél-alföldi nemesség majdnem teljes egészében ide menekült, itt lelt oltalomra és innen próbálta meg tartani a kapcsolatot az elveszett birtokaikkal.
– A több mint tízszeres túlerő meghatározó tényező, de mégis, a várvédők konkrétabban min buktak el?
– Napjainkban az ember azt gondolná, hogy ugye adott egy erős vár, ami jól el van látva, akkor az építmény elsődleges feladata az, hogy visszaverjen bármekkora sereget. Azonban, ha közelebbről is szemügyre vesszük a törökök által vezetett ostromokat, akkor azt láthatjuk, hogy tíz esetből kilenc alkalommal nem sikerült elhárítani a támadást. Sőt, a jelentős szultáni hadak által vezetett támadások szinte száz százalékban sikeresek voltak. Egy kivételt tudok mondani, egy korai ostromot, ez pedig a kőszegi vár elleni támadás, ami meghiúsult.
– Az ugye alapvető, hogy akkoriban a török haderő jelentette a csúcsok csúcsát, nem véletlenül voltak Szulejmán szultánnak birodalomépítő tervei.
– A védőknek akkor lehetett esélyük, ha időben megérkezett a felmentő sereg vagy éppen úgymond későn kezdődött az ostrom. Ugyanis a hadviselésnek megvolt a maga szezonja, durván június elejétől nagyjából októberig, de ez erősen függött az időjárástól. Amennyiben az ostromlók kifutottak az időből és bejött mondjuk egy hidegebb, esős időszak, akkor sokkal nehezebb dolguk volt. Például az akkoriban még kezdetleges tűzfegyverek rossz időben nem működtek megfelelően, de az állatok ellátása is nehézségekbe ütközött, sőt az sem elhanyagolható szempont, hogy a katonák zúgolódni, zsörtölődni kezdtek, mert ugye esős és hideg időben a sátorozás nem éppen szórakoztató tevékenység. Mindent egybevetve, telente nem viseltek háborút. Gyula esetében felmentő seregről szó sem lehetett, hiszen kis létszámú erősítés Eger és Kassa környékéről érkezhetett volna, ami azért akkoriban még jelentős távolságnak számított.
A Pertev pasa vezette támadás 1566. július 2-án kezdődött el, így arra is minimális volt az esély, hogy a török hadak kifutnak az időből. Ha sorra vesszük a várainkat, akkor alig találunk olyat, ami egy hónapnál tovább húzta volna, ehhez képest a gyulai vár és védői 63 napig tartóztatták fel a hódítókat és ez óriási fegyvertény. Van mire büszkének lennünk, annak ellenére, hogy végül a vár elesett. Szükséges leszögeznem, hogy a várak fő funkciója eredetileg is az volt, hogy minél hosszabb ideig feltartsák a támadókat, lekössék az ostromló sereget, hogy addig se tudjon máshol pusztítani. Ennek a feladatnak Gyula kiválóan megfelelt, hiszen több mint két hónapig kitartott, és ilyen esetre a mai Magyarország területén nem volt példa. A történelmi Magyarország területét alapul véve pedig csupán Nándorfehérvár, vagyis a legerősebb magyar erődítmény tudott hasonló teljesítményt felmutatni.
Az előadás-sorozat Gyula Város Önkormányzata és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rendezésében valósulhatott meg. Az ismeretterjesztő széria egyébiránt a Zrínyi-emlékév programjaihoz csatlakozik, és a gyulai vár 450 évvel ezelőtti ostromáról hivatott megemlékezni. Az előadás-sorozat záróakkordja tehát május 12-én 11 órai kezdettel startol, s térítésmentesen megtekinthető, de a fokozott érdeklődés miatt előzetes regisztrációhoz kötött. Minderről bővebb információk a 06-70/944-32-75-ös telefonszámon kérhetőek, továbbá személyesen Gyulán az Erkel Ferenc Művelődési Központban, a Béke sugárút 35. szám alatt.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a Zrínyi-emlékévhez, illetve a vár 450 évvel ezelőtti ostromához köthetően egy két részből álló történelmi vetélkedő is útjára indult, melyet általános iskolák 7-8. osztályos és középiskolák 9-10. osztályos tanulói számára írtak ki.
