Liska András vezetésével a Rondella elől indult a túra
Fotó: Gyulai Hírlap – Oláh Szabolcs
A csaknem fél kilométeres biciklikonvoj rendezetten járta sorra Gyula város középkori múltját idéző helyszíneit, közben a régész érdekfeszítő információkkal halmozta el a kerekezőket. Mint minden túrához, térkép is kellett, amelyül ezúttal egy 1566-ban készült metszet másolata szolgált.
Stílusosan az 1415-től épülő gyulai vártól indult a kirándulás, ahol Liska András elmondta, városunkban nagyon sok török kori emlék van, amelynek tudjuk a pontos helyét, még ha nem is magasodnak a felszín fölé: többek között volt négy dzsámi, két minaret és a külső vár területén 32 bolt.
Az Almásy-kastély parkjánál, az egykori dzsámi előtt
Első utunk a téglaerődítmény külső védvonalához, a jelenlegi Almásy-kastély parkja elé vezetett, ahol a most is álló huszárvárat láthattuk, amely előtt a huszárság anno rendre felsorakozott, és kicsapott a török támadókra. Az 1566-os ostrom után a törökök – a torony és a vár között – Szulejmán szultánnak egy dzsámit és egy minaretet emeltek, mely a 18. századig létezett. Ma a helyszínét csupán térkövek jelölik. Evlija Cselebi tudósításaiból kiderül, annakidején a város területén összesen négy dzsámi volt tornyokkal, ezen kívül 11 imahelyről is beszámol a török történetíró. Mindebből csupán két dzsámi helyét ismerjük: az egyik a kastélykertben, a másik a mai Harruckern téren volt. A „kerékpáros ármádia” következő útja oda vezetett.
A néhai Szent Elek-kápolna és ispotály alapjainál
A belvárosi katolikus templom nyugati oldala mellett pontos információt kaptunk, hol állt a magas rangú katona, Ali bég dzsámija, türbéje, és hol volt a törökfürdő. A XVI. században, ahol két Körös-ág fogott össze egy harmadikat, volt Gyulán a Szent Elek-kápolna és ispotály, amelyet a törökök az ostrom után dzsámivá alakítottak, majd egy minaretet építettek hozzá. Történetéhez hozzátartozik, hogy a dzsámit 1695-től, a töröktől való visszafoglalás után újra visszaalakították keresztény templommá. A 18. század elején, az újratelepítés után ennek az alapjaira épült meg az új katolikus templom, amely a századvégén létrehozott jelenleginek az elődje volt. Liska András elárulta, néhány évvel ezelőtt, amikor a templom sekrestyéjének padlóját cserélték, egy ásatást végzett a helyszínen, ahol három ásónyom mélyen előkerültek a Szent Elek-kápolna alapjai, amelyet ma sárga burkolókő jelöl a Harruckern téren és a templom épületében.
A magas rangú katona, Ali bég kupolás, csillogó fémfedelű türbéje, vagyis mauzóleuma a XVI. században valahol a mai katolikus templom és az Erkel-szobor között helyezkedett el. Nem messze tőle, a Karácsonyi János Általános Iskola sarki épülete alatt találták meg a törökfürdő maradványait. A mai épületen belül épségben megőrizték a pince jellegű építmény romjait. Megtalálásakor még azt hitték, egy város alatti kazamatarendszert találtak, ám azóta kiderült – szögezte le a régész –, a várhoz semmiféle alagút nem vezethetett, hiszen azt egy vízzel teljesen körülvett szigetre építették.
A ferences kolostor romjai ma is láthatók az Epreskert utcában
Nyeregbe pattanva a 48-as utcán, majd a Göndöcs-kerten keresztül a következő úti célunk időben vissza, térben pedig északra, a ferences kolostorhoz vezetett, amelynek romjai ma is láthatók az Epreskert utcában. A helyszín a középkori Gyula történetében jelentős. A XV. században virágkorát élő kolostorban egy viszonylag nagy létszámú szerzeteskolónia élt és működött. Akkor a város királyi birtokként Mátyás király törvénytelen fiának, Corvin Jánosnak birtokába került, aki családjával nagyon sok időt töltött Gyulán. A Hunyadi család utolsó két leszármazottja: Frangepán Beatrix és lányuk, Corvin Erzsébet is az egykori kolostorban volt eltemetve. Ma a ferences építmény romjai sajnos csak egy kétteleknyi részen láthatók, ennél jóval nagyobb területen helyezkedett el.
A török kor közeledtével csökkent a városrész jelentősége, az 1520-as években a várvédők engedélyt kapnak arra, hogy az erődítmény megerősítéséhez felhasználják a régi templom köveit. Liska András kifejtette, sokan akkorra datálják a ferences templom és a plébániatemplom elbontását, pedig valószínűsíthető, hogy ezek a régi vári templom téglái lehetnek. Az azonban biztos, hogy a török kor után a terület teljes pusztasággá vált a XVIII. század elejéig, amikor a német telepesek megérkeztek. A betelepülők szőlőket és más mezőgazdasági területeket alakítottak ki. Mogyoróssy János gyermekként látta a kolostor romjait, felnőtt fejjel pedig igyekezett feltárás végett megszerezni a területeket – mindhiába. A régész elmondta, a ferences romok pusztulását az akkori filoxérajárvány sürgette, ugyanis a betegség miatt alapos mélyszántást hajtottak végre, ekkor szenvedtek óriási károkat a kolostor maradványai. Implom József által, az 1930-as közepén/végén végzett ásatások eredményeinek köszönhetően lehetnek ismereteink a kolostorról.
Liska Andrástól megtudtuk: a II. világháború után, rejtélyes okból a romok területének nagy részét beépítették, az archeológia szempontjából viszont jó hír, hogy azóta védelem alatt áll a terület: a jelenlegi lakóépületek elbontása után már nem építkezhetnek a helyszínen, és akkor lehetőség nyílhat a ferences kolostorrom teljes bemutatására. Sokan nem tudják azonban, hogy a környéken nemcsak a kolostor helyezkedett el, hanem egy temető is, amit még csak részben tártak fel. Ez a hely ma Coronella Centrum előtti nagy téren található.
Liska András: A törökzugi plébánaiatemplom Budapest körút felöli részét föltárták ugyan, de a Kőműves utca oldala feltáratlan maradt
A túra utolsó állomása a mai Törökzug területén egykoron hatalmasodó plébániatemplom helyszíne volt. Az 1200-as években a 22 méteres hosszúságú templom az Árpád-kori, később pedig a középkori Gyula központja is volt, méreteivel kiemelkedett az akkori templomok közül. Ennek ellenére a XIII-XIV. századi források – valami rejtélynek köszönhetően – nem említik a gyulai templomot, csupán Gyulamonostoráról szól a fáma. A tudomány jelenlegi állása szerint nem tudható, hogy hol volt az a hely, amely megfelelő rangú volt ahhoz, hogy Károly Róbert kíséretével együtt eltöltsön ott egy éjszakát, és okleveleket adjon ki. Csak azt tudjuk, hogy akkoriban a legjelentősebb, általunk ismert egyházi építmény a törökzugi plébániatemplom volt a környéken, legközelebb hozzá a szegedi ferences templom.
A templomról csak az 1970-es évekről szereztünk tudomást, amikor a lakótelep épült. Az alapozási munkálatok alkalmával kerültek elő a falmaradványok és a több mint ezer sír, hiszen ahogy az jellemző volt a középkorban, megszentelt földbe temették a halottakat, vagyis a templomkert, az úgynevezett cinterem szolgált temetkezésre. Az előkerült emlékek miatt a lakótelepet át kellett tervezni, a szabadon hagyott teret a régészeti feltárás miatt láthatjuk mai formájában. Az Erkel Ferenc Múzeum régésze végül hangsúlyozta, a templom Budapest körút felöli részét föltárták ugyan, de a Kőműves utca oldala feltáratlan maradt, ugyanis az ásatás idején a társasházépítőknek ott volt a felvonulási területe, így nem lehetett ott kutatni. Viszont a templom alaprajzán egyértelműen kitűnik, hogy míg az egyik oldalon látszanak a támpillérek vonalai, a másik végén egy egyenes vonallal le van zárva, ami azt jelenti, hogy valamilyen épület még csatlakozhatott ehhez a részhez. A főmuzeológus reményét fejezte ki, hogy jövőben talán egyszer majd feltárhatják azt a területet is, és nem zárta ki a lehetőséget annak, hogy esetlegesen további építészeti emlékeket is találhatnak ott a kutatók.
Ennek hallatán az embernek akarva-akaratlan megfordul a fejében: talán Gyula monostorát rejti a feltáratlan terület?!
A rendkívüli történelemóra némileg ugyan csillapította tudásvágyunkat, a csapat mégis a múlt számtalan, homályba veszett válaszán gondolkodva indult vissza a várhoz, ahol Liska András grátiszként végül a vár mögött jelenleg is zajló régészeti feltárások szelvényeit mutatta be.
A vár mögötti ásatás eredményeiről külön cikkben számolunk be - A Szerk.
