Autóval Gyulára jövet az elkerülő úti körforgalomig semmi probléma. A Bárdos-hídig megkétszereződünk, azután megint két sávon lézenghetünk, de csak a Szupermarketig, ritkán meg csak a szociális otthonig. A távoli, szökőkutas körforgalom zebráin gyalogosok sétálnak kényelmesen. Mi, autósok meg araszolunk, dől belőlünk a széndioxid. Hol van még ilyen a világon, hogy egy üdülőváros autós áradatát belevezetik egy gyalogátkelőhelyekkel megspékelt körforgalomba? Éppen egy biciklis fiú teker át a zebrán. A lába lecsúszik a pedálról és hatalmasat bukfencezik. Az aszfalton fekszik már, amikor a magasból érkezik a repülő bringa. A srác összekuporodik, védi az arcát. A körforgalomból éppen kihajtó autó nagyot fékez és megáll - a fiútól fél méterre. A bringás másodpercekre mozdulatlanná válik, majd zavart mosollyal felpattan és tovább suhan. Megúszta. Eretnek gondolat, de egy aluljárót képzelek el ide – talán a szökőkutak árából lehetett volna. Szép ez a Kossuth tér. Nyáron, este, kivilágítva, amikor csobognak a szökőkutak és nyüzsögnek itt a turisták - ügyesen fotózva – nagyon szép.
A téliesített szökőkutakon túl, a tágas, kihalt téren három ember igyekszik gyalogosan a Kapushíd felé.
