„Mi az, amit egy férfi soha nem mondana el egy nőnek?" – tette fel a kérdést hat kortárs magyar szerzőnek Udvaros Dorottya és jó barátja, Vörös Róbert rendező. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő Mégis szép című, első önálló estjének gerincét az íróktól és költőktől kapott válaszok, valamint régi és neki írt, új dalok adták.
A művelődési ház felújítása miatt a produkciónak a román iskola színházterme adott otthont. A színpad jobb sarkában elhelyezett kivetítőről az este főszereplőjének jégkék színűvé változtatott szempárja tekintett le a nézőtérre, hogy bűvkörébe vonja a közönséget. Aztán megszólalt a zongora. Silló István árnyalt játéka harmonikusan illeszkedett a szöveges részekhez, a zongorista szinte észrevétlenül kísérte a hol flitteres ruhában, „sarki rókába burkolózva”, hol magasan sliccelt, éjfekete estélyiben és bőrkabátban pompázó színművészt, akinek – bizton állíthatjuk – varázsereje van a színpadon. Nemcsak azért mert közel a hatodik X-hez is sugárzik, hanem mert vibráló lénye, atmoszférateremtő ereje magára szegezi a tekinteteket.
A Bartis Attilával, Hamvai Kornéllal, Térey Jánossal, Szálinger Balázzsal, Nádas Péterrel és Závada Pállal folytatott levelezés az est humorforrásává vált, hiszen a szerzők többsége csupán töprengését és igyekvő küzdelmét tudta megosztani a színművésszel. A kacagtató, „válaszmentes” válaszok mellett meghallgathattuk többek között a Koldusoperából Polly dalát, Udvaros Dorottya egyik kedvenc kupléját, Bereményi Géza és Hrutka Róbert szerzeményeit, Zsüti fordításában Leonard Cohen Who by Fire című számát, valamint a színművésznő által hazánk első alternadívájának titulált Kamondy Ági Koreai film magyar felirattal című dalát.
Az esten a nőiség – és persze Udvaros Dorottya – számos arcát megismerhettük. Az erotikát előtérbe helyező szerepek mellett az anya-gyermek viszony különböző oldalai is megmutatkoztak a műsorban dalok és szövegek formájában. Az előadás legmeghatóbb része az anya megidézése volt. Dévay Camilla színművésznőt, Udvaros Dorottya édesanyját, az ’50-es években koholt vádak alapján három év börtönre ítélték, majd a büntetés letelte után három esztendőre Kistarcsára internálták. A személyes történet különös elegyet alkotott Karafiáth Orsolya Anya milyen című, Bella Máté által megzenésített versével, mely sajátos, már-már groteszk képet festett az anya hűvös varázsától megigézett gyermekről.
Udvaros Dorottya visszatekintése vidám és szomorú, de mindenképpen szép pillanatokat tartogatott a gyulai közönség számára. A színművésznő játéka nem hagyott hiányérzetet maga után, az est egyetlen hiányosságaként csupán azt lehetne „felróni” a rendezőnek, hogy kevéssé használta ki a színpadon elhelyezett kivetítő nyújtotta lehetőségeket. Udvaros Dorottya egyik kedvencével, Marlene Dietrich A lány csókja a bornál is édesebb volt című dalával búcsúzott a publikumtól. Talán – ahogy a nótában a boldogan megöregedő fiú – ő sem tenne másként semmit az életében.
