Idén négy évtizede, hogy a hazánk könnyűzenei életének hatvanas-hetvenes éveit meghatározó Illés-együttes felfüggesztette működését. Ebből az alkalomból a Gyulai Várszínház a magyar beat aranykorának kiállítással és koncerttel állított emléket, amelyen az FG-4 Illés-Fonográf emlékzenekar lépett a kamaraterem színpadjára.
Amikor feltűntek a színen a muzsikusok, sokan meglepődtek, ugyanis a retro-koncert fellépői jócskán fiatalabbak voltak a termet megtöltő közönség szinte bármely tagjánál. Az érdekes helyzet okozta meglepettség csak addig érződött, míg a banda bele nem csapott a húrok közé, illetve a bőrökre, ugyanis bárki megmondhatja: a négy ifjú zenész korhűen és hanghűen adta a beatet annak rendje és módja szerint. Sőt, még az is lehet, hogy jobban játszottak, mint annak idején példaképeik, akik érdeme mégis jelentősebb: akkoron rocktörténelmet írtak, s maradandót alkottak.
A Fonográf harmadik nagylemezéről elnevezett, 2006 óta működő együttest az Illés-együttes egykori tagjai is elismerik, ajánlják, sőt volt alkalom, hogy együtt is zenéltek velük. A várszínház nyári évadjának The Beatles-dalokat feldolgozó bemutatójában már láthatta a srácokat közönség, az Illés-együttesnek emléket állító esten pedig Dobos László (gitár, ének), Hajba Imre (basszusgitár, vokál), Hajba Áron (gitár, steel-gitár, vokál) és Hoffmann György (dobok) végképp bizonyította: vérében van a beat.
A hangzásban nagy szerepet játszott a rock hajnalát idéző dobhangolás, a nyers elektromosgitár-sound, a jellegzetes steelgitár-dallamívek, valamint a szólóéneket megtámasztó, többrétegű vokál is, amelyek segítségével sorban kerültek elő a korszakalkotó magyar beatzenekar klasszikus dallamai. Többek között felcsendült a Kégli-dal, Légy jó kicsit hozzám, Oh mondd, Keresem a szót, Sárika, Kislány add a kezed, Elvonult a vihar, Az utazás, Ne gondold, Sárga rózsa, Good-bye, London című dalok, valamint a szerzők későbbi zenekara – a Fonográf – néhány száma is, úgymint az Ősember, a Jöjj kedvesem, vagy a Levél a távolból.
1973-ban nagy botrányt kavart az Illés-együttes a miskolci popfesztiválon. Azóta sok minden lefolyt a Dunán, és negyven évvel később Gyulán, dalaik elhangzása közben már nem kutatták kivezényelt tányérsapkások az esetlegesen rendzavaró, provokáló személyeket. Izgatás vádjával azonban a FG-4 Illés-Fonográf emlékzenekart is illethették volna, hiszen a ma már ezüstkorú beatnemzedék önfeledten bólogatva, csápolva és tapsolva énekelte együtt a csapattal a régi idők nagy slágereit.
