Kuriózumszámba menő előadással indította kamaratermi szezonját az idén fél évszázados Gyulai Várszínház. Örkény István Tóték című tragikomédiája hazánkban évtizedek óta kötelező olvasmány, de a magyar prózai groteszk atyja nem csak magyar honban elismert, méltán jegyzik világszerte. Erre többek között bizonyíték az is, hogy művét ezúttal a bukaresti UNESCO Nicolae Balcescu Művelődési Központ előadásában láthatta a kamaraterem széksorait megtöltő gyulai publikum.
A románul elhangzó mű megértéséhez szinkrontolmács készüléket is kapott a közönség magyar fele, úgyhogy a dél-keleti szomszédjaink anyanyelvét nem értő nézők is jól szórakozhattak. A darabban öt színész, George Costin, Adrian Nicolae, Sorin Miron, Nicoleta Hancu és Alexandru Ion színművészek játékát láthattuk. Különlegesség tette a szereposztást, hogy a kislányt, Ágikát és a könnyűvérű nőt ugyanazon színész játszotta (Nicoleta Hancu), a Gyuluskájáért aggódó anyát, Mariskát pedig egy férfi (Sorin Miron) alakította, ami a komédia felé vitte az alaphangulatot.
A színházi ajánlóban kiemelték az idegbeteg őrnagyot játszó George Costint, aki alakításáért magkapta a Román Színházi Szövetség Uniter-díját, úgyhogy kíváncsian vártuk az említett művész megjelenését. Addig a pillanatig egy szinte hagyományos komédiát láthattuk jó színészekkel, ám Örkény tollvonásával, illetve George Costin megjelenésével lépett a mű az elismertségükhöz méltó szintre. A színész hátborzongató, s az empatikus közönségre nézve szinte életveszélyes játéka egy szempillantás erejéig sem hagyta a hiteltelenség látszatát kelteni. A hatás nem maradt el, a szánnivaló beteg elme őrült tekintete, pszichotikus görcsei és artikulátlan reakciói vérfagyasztó csendszünetekkel tarkították a hahotákat.
A mesteri szerepjátékokon kívül a darab műfaja is fokozta az előadás rendkívüliségét. A látványtervező, Adriana Grand – aki nem mellesleg a Tóték román fordításáért is felelős – alkotását dicséri a mintegy kivetítőként funkcionáló textil háttér, és az azon megjelenő erős hangulatkeltő fény-árnyék játék, valamint a Tót családot és a nézőket őrületbe kergető papundeklivilág is. Victor Ioan Frunza rendező kétségkívül nehéz fába vágta a fejszéjét, de az örkényi hangulatot visszaadva újat és maradandót alkotott.
A kétfelvonásos darab többek között a magyar íróóriásnak és George Costin elképesztő játékának köszönhetően folyamatosan figyelemmel tartotta a publikumot. A közönség számára így gyorsan elröppent az idő, csupán a szinkrongépem lemerült akkumulátora nem bírta ki a szünettel együtt háromórás műsort.
