Gyulai Hírlap - A Búbocskát vígan bekajálta a szórakozásra pokolian éhes színházlátogató

A Gyulai Várszínház és a Kolozsvári Magyar Opera ősbemutatóját láthattuk két részletben augusztus 4-én. Venzcel Péter és Orbán János Dénes Búbocska című ördögmusicaljét az Erdélyi Héten a tószínpadon mutatták be.

A történet a Gyulára szinte hazajáró, az előadáson is részt vevő Orbán János Dénes elsőként 15 éve kiadott ördögregényének zenekari musicalátirata. Az eredetileg 21 szarvazatra (plusz egy Utószarvazatra és egy Patajegyzetre) osztható regény főbb elemeit kiválóan megtartották és egészítették ki a zene (karigazgató: Kulcsár Szabolcs, hangversenymester: Barabás Sándor / Ferenczi Endre) és a díszlet (jelmeztervező: Ledenják Andrea, díszlettervező: Bíró Nóra) eszközeivel. A koreográfus (Jakab Melinda) hatalmas ördögbulikat álmodott a színpadra, amelyeket fülbemászó refrén kísért. Egyedi téma, Dante is megirigyelné, ilyen részletekben ő foglalkozott az alvilág lényeivel.

Orbán János Dénes ráérez, mi kell a közember szórakoztatáshoz. Valahonnan ismerős dallamok, ismerős nevek és történetvezetés, allúziók innen-onnan (egy kis Faust a komolyságért, egy kis Harry Potter a gyerekekért, Csendes éj-átirat a groteszkségért), tökéletes a recept egy olyan élményhez, amelyet vígan bekajál a szórakozásra pokolian éhes színházlátogató. A meseszál követhető, nem terhelő, a látvány parádés, de olykor talán túl sokan vannak a színpadon – 12 táncos, énekkar, a zenekari árok zenészei – egy-egy jelenet kedvéért, amelyet több nézőtársam kaján vigyorral nyugtáz. A mellékszálak tényleg epizód jellegűek, nem szerves részei a darabnak. A Főboszi (Veress Orsolya) borszorkányszombatjai, vagy a földről leszármazó vétkesek megbüntetése (Borgia – Rigmányi István, Részeges Szelim – Plesa Róbert, Napóleon – Kovács Ferenc), vagy a fausti Margarita (Fülöp Tímea) hetyke karaktere színezik ugyan a pokolbéli víg napokat, de így is hosszúra nyúlik a produkció, amely sem a témáját tekintve, sem a bemutató időpontját figyelembe véve nem viseli el a 14-es karikánál kevesebbet.

Belzebúb (Sándor Árpád), a Pokol szokatlanul lelkiismeretes belügyminisztere, az egyszarvú Búbocska (Ábrahám Gellért) édesapja Mefisztó (Farkas Lóránt), a miniszterelnök rút cselszövésének áldozatául esik. Mefisztó ugyanis föltalálja a (francia)kártyát, remélve, hogy az emberiségre megint rászabadíthat egy olyan nagy fétisű tárgyat, amellyel tönkreteszi a „felföldieket”. Belzebúb az alkohol mámorában figyelmét veszti, így elnyeri kártyán Mefisztó borzalmas, hisztérikus feleségét, Mefisztoféliát (Balázs Borbála). Persze nem tudhatjuk, hogy Mefiék házassága évszázadok óta maga a pokol, és hogy eredetileg a sárkánylehelletű hölgy Belzit szerette, így a végjátékban immár tökéletes (házi)asszony alakjában üdvözli mostohafiát.

Bizonyítványosztás van az ördögoskolában, Búbocska, aki becsületesen próbálna készülni vizsgáira, majdnem minden tárgyból megbukik, kivéve ozsonnázásból. Kiderül, azért kapott ilyen hitvány jegyeket, mert az apja nem küldött elég varangyot Góbiás professzornak (Ádám János). Bezzeg Mefisztó fia, Mefilió (Rétyi Zsombor) ragyogóan, színjelesre teljesítette a követelményeket. Búbocska büntetése, hogy mostohát kap, hiszen anyja egy üstökös pilótájával szökött el. A szégyent azonban nem bírja elviselni, így megszökik a Pokolból, majd egyenesen a Földön köt ki. Vele tart cimborája, a félkegyelmű, elvarázsolt béka-farkas hibrid, Kutykurutty (Madarász Lóránt) is, akit ugyancsak kártyával kapott meg apja. Természetesen nem könnyű a lecke, sokat kell tapasztalnia, az emberek csúfot űznek belőle. Az eredeti szöveghez képest újítás, hogy Búbocska éppen egy emberhez, az alkimista Párméniuszhoz (Mányoki László) szegődik el inasnak. Kimaradt a Kombinéninél, a vészbanyánál töltött tanulóidőszak. Tény, kitanulja a mesterséget, a varázslás tudományát, és ő köti meg az előnyös szerződést az aranyra, fiatalságra, de legfőképpen megnyugvásra áhítozó tudóssal.

Mellette folyamatosan jelen van riválisa, Mefilió, a gonosz Mefisztó hasonszőrű kölke, az Ördögoskola eminense. Ő is a Földön tölti szakmai gyakorlatát, ahol igyekszik megszerezni Párméniusz lelkét. Cserébe a pokol könyvtárából elcsent Hókuszpókusz könyvet kínálja. A jelentéktelennek tartott írásról kiderül, hogy a legnagyobb tudást kínáló titkos kódex, egy mágikus örökség. Az agyafúrt tudós megfejti a titkot (minden 13 szót kell visszafelé olvasni), ezzel emberfeletti erőre tesz szert. Képes aranyat csinálni, megfiatalodik, szembeszáll még az ördögökkel is, Istent kezd játszani, elhatalmasodik rajta a hatalomvágy.

Emiatt zavar támad a Menny és a Pokol között fennálló ősi egyensúlyban. A hatalmas Lucifer (Szilágyi János) eszeveszetten keresi a bűnöst, szeszélyes, de mégis bölcs uralkodónak mutatkozik, aki mestere a tréfálkozásnak, de a büntetések kiosztásának is. Búbocska lesz az, aki szerződésével megoldja a konfliktust (újraíratja, majd elfeledteti a tudóssal a titkos kódex tartalmát), így diadalmasan térhet vissza a Pokolba, kitanultan, éretten, jegyespárral az oldalán, a bűbájos Bugyborélia (Jenei Eszter) személyében. Mefisztó és fia elnyerik méltó büntetésüket, megfosztatnak gyönyörű bundájuktól, fűthetik a Pokol bugyrait. Búbocska pedig a Pokol trónörökösévé válna, ha nem élne mindenki örökké ebben a kaotikus ördögmusicalben.