A termékmegjelenítések korában élünk. Ma minden terméket megjelenítenek valahol valahogyan, ahogyan a megjelenített termékek is megjelenítenek valamit valahogyan, s ahogy az általunk megvásárolt termékek is megjelenítenek minket. Marketingből tudjuk, hogy nemcsak nekünk, embereknek, hanem a termékeknek is van életkora, aminek pedig van görbéje, amit nagyon okos termékéletkor-tudósok szoktak mikroszkóp alatt megfigyelni és figyelemmel kísérni azért, hogy nekünk a termékeket minél több alkalommal és minél hosszabb ideig értékesíteni lehessen. A termékek életkorgörbéje nincsen szoros összefüggésben a termék szavatosságával. Sally Davies manhattani fotóművész csendélet-sorozatának köszönhetően ma már azt is tudjuk, hogy a Happy Meal-menü a legidőtállóbb emberi termék(mű)alkotás (lásd itt: www.sallydaviesphoto.com).
Ma már a tej nem savanyodik meg, fehérsége furcsa kék színbe vált, így jelzi nekünk intelligensen, hogy meghibásodott benne valami műmolekula. A nagyüzemi csirke csontja világít a sötétben, türkizkék fénnyel jelzi helyét és helyzetét a konyhaasztalon. Személyesen is megtapasztaltuk már, hogy minden terméket el lehet adni, néha még nekünk is.
A legprofibb termékmegjelenítők olyan termékeket is képesek eladni, amelyek soha nem is léteztek. Ezt hívják csalásnak. Hiszékenységünk emberi természetünkből adódóan határtalan. Az ember önmagától hisz a csodákban. Hiszünk a csodálatos hétnapos fogyás zöld kapszulájában, hiszünk az új generációs arckrémek fiatalító hatásában, hiszünk a bifidus essensis hatalmában, s elhisszük, hogy egy lottóötössel az életünket is újrarendezhetjük, -kezdhetjük…
