Ha még elmondhatjuk, hogy vannak évszakok, arra a régi szokásrendre hagyatkozunk, amitől felismerjük a három hónapon át kibontakozó, újra élni kezdő természetet, majd annak fénykora után a hanyatlást, s a vegetatív állapotot. Egyes hónapok külön jellegzetességei csak ritkán árulják el magukat, de a november határozottan ilyen. Azt – néhány éve különösen – már messziről felismerni. Harsogja valamennyi tévéreklám, újsághirdetés, s felrémlik, akárhányszor csörrenni vélem a slusszkulcsot a zsebemben.
Ugyanígy látom, valahányszor csak használom az Internetet, s szinte naponta kapok róla elektronikus értesítést is. No, nem a novemberről, hanem arról, hogy gépjármű tulajdonosként a kötelező felelősségbiztosításomat cseréljem a mostaninál kedvezőbbre, és hogy ennek novemberben bizony ideje vagyon. Ilyenkor ugyanis felbolydul a biztosítós élet, mindenki olyan, mint brókerek a tőzsdén, alkuszok intézkednek helyettünk, csak meg kell őket bíznom, de talán már az is elég, ha csak bólintok, ők helyettem lemondanak, felmondanak, megkötnek és elkötnek mindent, nekem még csak kényelmetlenkednem sem kell egy biztosítós ügyintéző előtt állva, hogy lapos pénztárcára hivatkozva, sűrű elnézések és kéztördelések közepette meglévő biztosításomat olcsóbbra cseréljem.
Természetesen már kiszámoltam az internetes kalkulátoron, hogy csakugyan van a mostaninál kedvezőbb ajánlat, realizálódott, hogy váltani fogok, de nem rohantam azonnal elintézni.
Szükség sem volt rá, mert – úgy a hónap közepe táján - jelenlegi biztosítóm elektronikus levélben hálálkodott, amiért jövő évben is őket választom, ezért mindenben kedvemre tesznek, még csak mozdulnom sem kell, ők már megírták az új szerződésemet – ami az ideinél kedvezőbb díjfizetést kínál -, csatolják is minden szükséges adatommal kitöltve, nekem csak alá kell írnom, s visszaküldenem. De ki tudja, ha nem vagyok elég éber, az apró betűk közt az is szerepelhet, hogy még azt se, lévén a hallgatás beleegyezés.
Fogalmazódni kezdett bennem a válasz, mi leoldja e gúzsbakötés terhét, mert náluk újrakötve a tavalyinál csakugyan olcsóbb, de még mindig nem a legolcsóbb, s a legjobb feltételeket kínáló ez a szerződés. És különben is. Még élnék a választhatóság jogával.
Mert valahol már önmagában az egészen elképesztő, hogy erre az aktusra minden évben rákényszerítenek, s hogy az egykor nagy értéket képviselő hűséget ma már semmire nem becsülik. De nem csak itt, mert ugyanígy van ez a mobilszolgáltatóknál, kábeltévénél, internetnél, hogy az új belépők viszik a jó készüléket s a kedvező tarifát, a kártyások sokszor jobb feltételekkel beszélnek, mint az évek óta hűséges előfizetők, s ugyanígy több tévécsatorna és korlátlan internethasználat kevesebb havidíjért. Itt meg, ha a biztosító ügyfele maradnék is, néhány percre azért csak kitennék a szűröm, csak hogy aztán új tagként üdvözöljenek. S az előre megírt szerződéssel minderről félig be is biztosítják magukat.
Csak pár nap telt el, de addig fogalmaztam, hogy e nagy váltások terén jelentős díjváltozás állt be. Mondhatni: árzuhanás.
Akik eddig megkötötték, s a mostanihoz mérten nem a legkedvezőbben, szitokszók közt verhetik fejüket a falba, míg a későn futók – ez is új szokás – ezúttal jól bebiztosíthatják magukat. Erről is felismerni mostanában a novembert. Annak is utolsó napjait.
