Csupán néhány órája kezdte meg nyaralását a szép kisvárosban, mikor a Bajza utcában hagyott autóján a bírságcédula, mint diadalmas, piros győzelmi lobogó tudatta mindenkivel, nem helyi lakos. S vele, hogy a parkolásért itt vasárnap is fizetni kell. Piac van, kérem – tudta meg rögvest egy segítőkész járókelőtől. Biztosan igen jól mehet, toldotta hozzá magában, ha a multik mindig ingyenes parkolóival szemben a részint gyulai árusok s termelők „üzlete” előtt legalább három kiló gombányi s több fej káposztányi az autóhelypénz. Bár a büntetés összegét inkább egy fagylalt, vacsora esetleg fürdőbelépő formájában kívánta volna a gyulai turizmusba fektetni, csak önmagát hibáztathatta.
Nyaralása kiválasztott célpontjából a látnivalók, közlekedés, szállás stb. után a parkolási rend tekintetében nem készült föl előre. Úgyse neki, juszt is jól érzi magát, döntötte el, s ha parkolóórával találkozott, hát bőszen dobált. Mint szombaton, pihenése utolsó napján, a posta épülete előtt. Ahová büntetését befizetni érkezett. Az automata nyerőgépet megszégyenítő gyorsasággal nyelte a pénzt, majd bájosan sziszeregve kinyomta a parkolójegyet. Hétfőre. Mert a szombat itt ingyenes. Pénzt visszaadni meg miért is. Szuvenírnek jó lesz, gondolta – egyúttal a jövőre, veled, ugyanitt ötletét finoman parkolópályára tolta.
