Pollenallergia. Egyáltalán nem új keletű nyavalya. Az első erre utaló feljegyzés Hérodotosztól származik, aki a görög Hippiász szimptómáit írja le. Állítólag a türannosz a virágportól olyan erős tüsszögési és köhögési rohamot kapott, hogy a fogait is kiköpte. Azóta, a tünetek nemigen változtak, csak előfordulásának gyakorisága. A természetmellőző, környezettudattalan emberi életmód hatására hazánkban minden negyedik ember szenved valamilyen allergiától, nagy részük az éppen most virágzó parlagfűtől is. És ez a kórság állítólag örökletes. Azt mondják, 20 év múlva az emberek fele fog szenvedni az immunrendszer efféle túlműködésétől.
Számtalan módszer van a szénanátha kellemetlen tüneteinek enyhítésére. A zárt ablakok, a zuhanyzás, a hajöblítés, a stressz és bizonyos ételek kerülése, vagy a hegyekbe menekülés jó technikák, csak körülményesek. Antihisztamin, aloe vera kapszula, kalciumbevitel, homeopátiás szer, nyákoldó, orrcsepp, szemcsepp, fülcsepp, vízcsepp… Nehéz lenne kideríteni, melyik a hatékonyabb. Szerintem mindegyik jó, de nekem egyik sem okoz tünetmentességet.
Az allergiával többnyire próbál együtt élni az ember, mert ez nem olyan, mint egy lázas kórság, amivel otthon lehet maradni egy-két napot. Miközben viaskodik a kórral, mennie kell dolgára, koncentrálnia kell, pedig nem igazán működnek szenzorjai, és a látvány sem túl épületes.
Aki csak hírből ismeri ezt a betegséget, az komikusnak látja-hallja, ahogy az alany egész nap szipog, mint egy göthös óvodás, tüsszög-fújtat a dagadt, vörös orrával, mint egy konstrukciós hibás gőzgép. Olyanok a szemei, mint Derricknek ébredés után, és az eldugult szaglószerve miatt kénytelen folyton nyitott szájjal ostoba képet vágni. Nem túl heroikus küzdelem!
