nem gondolnám, hogy a szavak embere vagyok, így a mellébeszélésé sem, e közel másfélezer karakternyi térben (ládd, én befogadlak téged) pusztán arra térnék (nem szóismétlés) ki,
hogy elmész te az esősnyaras, édesbús, hát nem is tudom, milyen fogalom volna ide illő, mi fejezhetné ki méltón ezt a 2010. július 28-ai csalódottságot (na, odádba, abbadba),
tekintve, hogy a meghökkentően olcsó, tizenhatezer forintos engedély törvénytisztelő állampolgárokhoz méltó körülmények közepetti kiváltása (bónusz: egy-mátyáskirálynyi rendkívüli hadiadó a fogási napló késedelmes leadása okán), majd közel hét hónap, munkával elpocsékolt időt követően, nota bene: egyetlen áthorgászgatott éjszakácska birtokában voltam oly bátor, hogy elmerészkedtem Szanazuggal telehintett partodra, s mit láttam,
nem hogy pecázásra alkalmatlannak találtatol, de ezt a bárgyú tehetetlenséget, ezt a förtelmes impotenciát, melyet nem átallsz a hegyekből lecsordogáló ismeretlen entitású vizekre kenni, megpróbáltad – olcsó poén – a gyermekkor tejeskávészínű fátyolába vonni, remélvén, ettől bizonyosan megenyhülök, s első felindulásom horgászcsónakja, látván a nosztalgikus színt, a nyugalom révébe ér,
hát, közölnöm kell veled, kedves Körös, az első felindulásomat a második, majd a harmadik követte, és csak azért nem folytatom, mert nem gondolnám, hogy a szavak embere,
stb.
