Futballberkekben már régóta ismert tény, hogy Gera Zoltán, aki az egyik patinás angol első osztályú labdarúgóklub (Fulham) játékosa, kb. 20 évvel ezelőtt egy utcagyerek volt, aki már 12 éves kora óta ivott, cigizett, bandákba verődve lopott, verekedett. Felfüggesztett börtönbüntetése is volt, a jelenleg legjobb magyar focistának kikiáltott nyolc általánost végzett fiúnak. A múlt hét vasárnapi Frizbi műsorban tett önvallomásában már az egész ország hallhatta ezeket a megdöbbentő tényeket. Bevallom, engem is meglepett „Gerzson” őszinte vallomása, de talán építő jellegű és nem példaképromboló lehet ez az önkritika.
Elmondta, szégyelli, és megváltozott. Azon tűnődtem, hogy vajon melyik gagyi műceleb merné így felvállalni ország-világ előtt a múltjában elkövetett sötét foltot. Bár Zolit, elmondása szerint, Jézus térítette jó útra, és 15 éve nem iszik, nem bulizik, már csak a családjának él. Nos, ugyanezt nem nagyon mondhatják el magukról más külföldön játszó magyar játékosok, olyanok, akikhez itthonról heti rendszerességgel utaznak ki pár ezer euróért ismert hölgy celebek. Nem nehéz kitalálni, miért is.
Gera Zolival egyébként volt szerencsém együtt edzeni egy hetet, épp akkor, amikor ő is próbajátékon vett részt a Pécs labdarúgócsapatánál. Akkor, amikor még csak a barátai segítették, amikor még anyagilag csak ők támogatták. Ez kb. tíz éve történt, azóta nem láttam őt, a múlt hét vasárnapig. Ez idő alatt egy kisebb csoda történt vele, és néhány hete csapatával: Európa Liga-döntőt játszott Hamburgban az Atletico Madrid ellen. Zoli azonban ugyanaz maradt, mint tíz éve volt, egy őszinte, egyszerű srác, aki a mai napig nem felejtette el, hogy ki ő és hogy honnan jött.
