Nyakunkon a tavasz, lassan lerázhatjuk vállunkról a tél kellemetlenségeit. Nem kell már a sok ruharéteg, egyre kevesebbet kell világítani, autósoknak nem kell a jégkaparó. Nem sózzák már a járdákat, az utakat, ami egy szükséges rossz ugyan, mégis érdemes lenne változtatni rajta.
A tömény só roncsolja a betont, kátyússá teszi az aszfaltot, rontja az autók karosszériáit, abroncsait. De nem csupán a volán mögött ülőket érintik ezek a problémák. Mindenki szembesülhetett már azzal, amikor megszáradt cipőinket fehér foltok díszítik. Bőrcipőink szavatosságán felül azonban még sok dologra van hatással, elsősorban az adott helyen, anyaföldünk pH értékének jelentős változására. Rosszat tesz a pázsittal és a fákkal, tulajdonképpen minden növénnyel. Ugyan nem vagyok biokémikus, de a károk látványosak és mindenkit érintenek. Természetesen szükséges valamilyen formában a közutak csúszásmentesítése. Nem is próbálok jelen gazdasági helyzetünkben a számunkra még eléggé futurisztikusnak hangzó fűtött autóutakra utalni, egyszerűen a szórt anyaggal kellene valamit tenni. Sokkal jobb a zúzott kő, fűrészpor, faforgács, hamu, homok.
Jövőre már különböző intézkedések várhatók ez ügyben, ezért érdemes otthonunkra, kertünkre, utcáinkra nekünk is odafigyelni majd. Hiszen közismert a régi legenda, amikor Kr.e. 146-ban a rómaiak sóval vetették be a legyőzött Kárthágót, hogy ne teremjen a föld semmit.
