Gyulai Hírlap - A Kék Oroszlán bezár

Az Őszi Könyvtári Hét keretein belül Kiss Ottó: A Kék Oroszlán bezár című, felnőtteknek írt novelláskötetét mutatta be Dézsi János, a Mogyoróssy János Városi Könyvtár igazgatója.

A beszélgetés elején Dézsi János rögtön annak aktualitásáról mesélt, hogy a helyi illetőségű szerző milyen komoly díjat kapott az elmúlt héten. Ennek okán is érdemes volt egy gyulai könyvbemutatót megszervezni. A József Attila-díjas Kiss Ottó ugyanis legutóbb a Békés megyei vállalkozók által finanszírozott Príma-díjat érdemelte ki irodalom kategóriában. Utolsó két könyvével szintén országosan jegyzett elismeréseket zsebelt be: A piros tengeralattjáró (2021, Szép Magyar Könyv díj), A bátyám öccse (2021, Év Gyerekkönyve díj).

Mivel alapvetően gyerekeknek ír, az ő véleményüknek különösen örült. Legtöbb írásában mai napig a saját vagy gyermekének első néhány évében megélt tapasztalatából merít. Ahogy Weöres Sándor után szabadon Kiss is megemlítette: a battonyai első másfél évtizedben tulajdonképpen mindent megélt. A gyermekkor éveiben új élményt jelentettek a gyümölcsláda vonatozás, a darázsreptetés, a kukumbálézás, az üveggolyózás, a riccezés, a snurrozás. Megjegyzendő: a szavak, játékok egy része más régiókban ismeretlen. A rengeteg szabad mozgás mellett az iskolai testedzést a kötelező szertorna jelentette – az egykori mexikói olimpikonnak, Hoffmann Márton testnevelésóráinak köszönhetően. A Battonyán kialakult, történelmileg multinacionális környezet mindenképpen jót tett a rendszerváltás előtt felnőtt generáció világszemléletének.

A német, román, szerb, bolgár, magyar Battonya rendre visszaköszön a Kiss-novellákban. A jól csengő irodalmi nevek kitalálásához egyenesen elengedhetetlen volt a korábbi telefonkönyveket lapozgatni. Egy-egy szereplő hangzatos, beszélő nevéhez a történetekben, regényekben alkalmasnak bizonyult ez a szűk pátria. Így elkerülhető volt a pereskedés is, említette meg mosolyogva az író – noha a Pamacs nevű kutyájuknak nem volt jogvédett neve, ő megmaradt. Az első tíz év után a békéscsabai középiskolás, kollégista évek határozták meg a szövegalapokat.

Tényleg alakult egy együttes a kollégiumban, amely megyei körben járta az ifiházakat. Saját koncertjeik mellett természetesen elmentek a kor legnagyobbjaira (pl. Edda, P-Mobil, Piramis). A garázsfalak között ugyanúgy dallamos rockot játszottak, mint a nagyok – szemfüles barátok elkapják, hogy Kiss még ma is tud akkordokat játszani a „hathúroson”. Ennek az érának a zenei emlékeit 2008-ban a Hasítás (rock)novella-antológiában foglalta össze az alkotó. Jelen kötetben a bakonyi katonasztoriknak is jutott néhány oldal. Nagy kaland lehetett, amikor a kiskopaszok egy marhavagon leadását várva egy hétre egy állomáson rekedtek. Közben a szakálluk kinőtt, a konzervük elfogyott. Mit ad Isten, amikor étel után eredtek, éppen a laktanya parancsnokának a rendkívül csinos, fiatal feleségéhez csöngettek be.

Legendába illő az is, hogy egykor Kiss Ottó Hevesi Tamással dolgozott a Gyulai Húskombinátban. Emellett a kórházi szféra, a hentesboltos hangulat, a tanári életpálya, és egyéb, hihetetlenül szerteágazó történetsor elevenedik meg az új válogatásban. Az események nagy része igazi kelet-magyarországi, ízig-vérig viharsarki kormetszet, mondhatni békésikum. Nem dokumentumregény, de tapasztalati alapú novelláskötet az elmúlt 30 év történéseiből. Olyan mágikus realizmust közvetítve, amelyet egykor Márquez vagy Borges adtak a világnak. Kiss Ottó maga is bevallotta, hogy a történeteit mindig megemeli egy kicsit a transzcendens felé, hogy olyan pluszt adjon, amely az egyszerű, lineáris, valósághű meséhez képest fiktívvé, misztikussá, időtlenné teszi az elbeszéléseit. Ugyanakkor elsősorban a jövőre tekint, főleg a Goldberg-levelek megírásától kezdődően.

Számos novella alapja maga a valóság: pl. a Zizi néni címűnek egy hunyai riport emléke adott alapötletet, ahol a belvíz hagyományos problémáját bibliai magasságokba emelve teljesen más felhangot kapott az értelmezés. Ahogyan a skinhead jelenség megírása sem nélkülözte a ’80-90-es évek valóságát. A központi helyet elfoglaló A Kék Oroszlán bezár a rendszerváltás előtti és utáni világot elválasztó novella lett. A kocsmák világát (nyilván itt a tudatos olvasó akár a gyulai Lila Oroszlánra is gondolhat) végérvényesen felváltotta a virtuális, mobiltelefonok generálta avatar-világ, amelyben elvész, amelyben sokszor meghal a szerző – ahogy Roland Bartes látta előre. Ami a jövőnek mégis megmarad, néhány száz oldal a felmenőkről. A Felmenők trinovella alcíme (Lányomnak) világosan jelzi a szándékot: a saját családtörténet legyen meg/átörökítve. Ennek egészen új vonulata, hogy Kiss Ottó kutakodás közben, anyai ágon (édesanyja: Páli Margit; nagyapa: Páli Ferenc) rábukkant dr. Páli Tiborra (tkp. Kiss édesanyjának az unokatestvére), aki a MTA, Szegedi Biológiai Központ, Biofizikai Intézet tudományos tanácsadója. Tervezi vele felvenni a kapcsolatot, ebből remek történet születhet.

A Gyulán méltán kedvelt, ismert és elismert írónk a jövőbeli terveiről annyit nyilatkozott, hogy nem tervez újabb felnőtteknek szóló történetsorral előállni. 11 évvel ezelőtt tette utoljára. Gyermekkönyvei nyomdai előkészítés alatt vannak. Legújabb kötetéről a szeptember 12-én elhunyt Dérczy Péter (irodalomtörténész, kritikus, újságíró, ÉS-szerkesztő) tervezett kritikát írni. Szerette Kiss Ottót, akit mélyen megrendített a szerzőtárs halála. Sok tekintetben a szélesebb befogadórétegeknek Dérczy fedezte fel, aki mindig kíváncsi volt rá. Főleg arra, Kiss tud-e másképp írni, mint a Szövetek szövegtestének létrehozásakor. Tudott – nem véletlen akarják újra kiadni egykori „szövetét”. És még mindig tud, érdemes el- és újraolvasni.