Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A gyulai zsidóság elhurcolásának 78. évfordulójára emlékeztek június 27-én a gyulai izraelita temetőben.
Az eseményen Markovics Zsolt, a miskolci zsinagóga főrabbija tartott emlékező szertartást, ahol kiemelte: nem csupán azért gyűlünk össze minden évben a temetőben, hogy megemlékezzünk, hanem azért is, hogy elmondjuk, mit tett a helyi zsidóság Gyula városáért. Feladatunk, hogy fenntartsuk az emléküket a következő generációknak, hogy sose legyen többet a világon ember embernek farkasa.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Heilser Andrásnak, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökének levelét Varga Zoltán tolmácsolta az emlékezőknek.
Mint írta, a lélekgyógyászok szerint az élet jó dolgait kell megtartani, a rosszakat pedig el kell engedni, de számukra, zsidóknak, a történelem több rosszat adott, mint jót. Hogyan lehetnek egészségesek, ha a múltban kiűzetésekkel, pogromokkal, bevert kirakatokkal, felgyújtott boltokkal, gettóba hurcolt ártatlanokkal és a gázkamrákkal kellett szembenézniük – tette fel a kérdést.
Hangsúlyozta: hajlamosak vagyunk sorsszerű, megállíthatatlan történetként felfogni a drámát, mintha nem lett volna választása azoknak, akik a halálba küldték a zsidókat.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Kovács Péter esperesplébános emlékbeszédében Apor Vilmos leveleiből idézett. Apor 1918. és 1941. között volt Gyula város plébánosa, majd 1945-ben bekövetkezett haláláig Győr püspökeként szolgált. Leveleiben felszólalt a zsidók sárga csillaggal való megkülönböztetése és gettóba zárása ellen is.
Kifejtette: az érzelmeinkben is át kell élnünk a terrort, amelyet a zsidók szenvedtek el, hogy többet ne történhessenek hasonló tragédiák.
A megemlékezésen Beszterczey Attila és a Gyulai Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola vonós tanárai adtak műsort, majd – a szokásoknak megfelelően – a megjelentek kövek elhelyezésével tisztelegtek a gyulai deportáltak előtt.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
