kovács józsef mondott emlékbeszédet
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Kovács József azzal kezdte beszédét, hogy több mint tíz éve gyűlünk össze minden év február 25-én az evangélikus templom mellett, Erdődi Lajos emlékoszlopánál, hogy emlékezzünk.
– Emlékezünk tőlünk időben egyre távolodó arcokra, olyan emberekre, akiknek szabadságát vagy életét elvette egy sötét, diktatórikus rendszer: a kommunizmus. Az emlékezés elsődleges célja, hogy megadjuk az illő tiszteletet a kommunizmus üldözöttjeinek, akik nagyon sokan voltak.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Mint mondta, az üldözöttek köre nagy széles volt, minden társadalmi réteg képviselője megtalálható volt közöttük: azok, akik szembefordultak a rendszerrel, azok, akik a tulajdonukat akarták megvédeni, azok, akik nem akarták feladni a polgári szabadságjogokat, de olyanok is voltak, akik csak véletlenül kerültek az üldözöttek közé.
– Az erőszak palettája is példátlanul színes volt. Kifosztás, kitelepítés, az Államvédelmi Hatóság nevéhez kapcsolódó fizikai erőszak, börtön, kivégzések. Szovjet lágerek. Visszaemlékezésekből, dokumentumokból ma már jól ismerjük ezt a világot.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az országgyűlési képviselő kiemelte: a február 25-i dátum történelmünk egy sorsfordító, szomorú napját idézi, hiszen a szovjetek 1947-ben ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, országgyűlési képviselőt. A parlament az agresszív nyomás ellenére sem volt hajlandó felfüggeszteni a főtitkár mentelmi jogát, így a megszállók az erőszakhoz folyamodtak, ám ezzel demonstrálták azt, amit titkolni akartak, hogy számukra nem jelentenek semmit a demokrácia szabályai.
Kovács Béla szembeszállt a kommunistákkal, akik rájöttek, hogy ő az egyik legfőbb ellenségül, ezért letartóztatása után 25 év kényszermunkára ítélték. 1955-ben tért haza, megtörten, betegen, majd néhány évvel később, 51 évesen meghalt.
Kovács József hozzátette: a gyulaiak számára február 25-e Erdődi Lajos felidézését jelenti.
– Személyében a társadalmi kérdések iránt különösen érzékeny, a kiszolgáltatott rétegeket felemelni akaró emberre emlékezünk. Egy olyan, bátor ügyvédre, aki félelem nélkül szembeszállt nálánál erősebb ellenfelekkel is, ha úgy érezte, hogy az igazság az ő oldalán áll.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Erdődi Lajos 1902-ben született, 1922-ben került egyetemre, ahol közelről látta azokat a súlyos problémákat, amelyekkel a magyar társadalomnak meg kellett küzdenie, és azok között volt, akik aktívan keresték a megoldást. Belépett a Szociáldemokrata Pártba, majd 1931-ben ügyvédi irodát nyitott Gyulán. Ő lett a „szegények ügyvédje”, aki szívesen képviselte a rászorultakat, valamint tagja lett a gyulai képviselő-testületnek is.
Az ügyvéd hamar a céltáblára került: perbe fogták, fogházba küldték, elvették ügyvédi irodáját és képviselői mandátumát, de mindez nem törte meg.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– Őt valamivel Kovács Béla előtt, 1947. január végén fogták el, a kínzással kísért procedúra vége 10 év szovjet börtöntáborban eltöltendő ítélet lett. Ő is 1955-ben szabadult. De ezután sem volt része nyugalomban, izgatás miatt 1960-ban a Kádár-rendszer is elítélte 20 hónapra. 1970-ben fejezte be zaklatott életét – mondta az országgyűlési képviselő.
– Megszámlálhatatlan hasonló történetet tudnánk felidézni, Emlékezzünk tisztelettel az üldözöttekre. Szerencsére a szenvedéseket kiosztó rendszer emléke fakul, de ne felejtsük el azt sem. Sőt azt sem, hogy nem csak üldözöttek voltak, az üldözők sorai is tömöttek voltak. A legfontosabb mégis Kovács Béla egyik mondata: „Ne becsüljétek le az áldozat értékét.” – zárta beszédét Kovács József.
Az emlékbeszéd után következett a koszorúk, virágok elhelyezése, majd a Szózat eléneklésével zárult az ünnepség.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
