Gyulai Hírlap - Régi és új arcok az Irodalmi Humorfesztiválon

Az est koncepcióját még Gedeon Józseffel ötlötte ki Elek Tibor. Meghívásukra ismert és elismert költők, írók olvasták fel még publikálatlan, általában erre az alkalomra írott humoros verseiket, prózáikat. Ezeket a találkozásokat éppen az alkotók személyes jelenléte és előadásmódja tette egyedivé a közönség számára. A 3. alkalommal már hagyományteremtő célzattal verbuválták a felolvasókat, előadókat. A saját szövegek megszólaltatása íróink, költőink hangján ugyanis még a 21. századi online térben is ritka. A szerkesztő-rendező most is törekedett arra, hogy lehetőség szerint különböző esztétikai ízlésirányok és irodalmi csoportosulások hazai és határon túli képviselői olvassák fel műveiket. A hagyományoknak megfelelően ismét jelen voltak nagy visszatérők, akik már elnyerték a közönség tetszését korábbi szerepléseikkel, de olyan alkotók is meghívást kaptak, akik először mutatkoztak be a várszínpadon. Az alkotók felolvasásai között zenei átmenetek szórakoztattak, amelyeket a két kiváló jazz-zenész, Binder Károly (pianínó) és Borbély Mihály (klarinét) improvizatív muzsikái tettek élvezhetővé. Ahogy megszokhattuk, az est irodalmi szöveganyaga a Bárka folyóirat 2021/5. számában lesz majd olvasható, így jómagam csak a zanzásított irodalmi-nézői élményt közvetítem a jelen nem lévő hírlapolvasóknak. A vendégek alábbi sorrendben vonultak színre két felvonásban, hatetapos felolvasásban.

Fehér Béla debreceni magyar esszéíró, prózaíró, újságíró, legismertebb írása a Kossuthkifli (2012), legutóbbi műve az Ördögcérna (2021). Közösségi háló című szövegében olyan kommentháborút mutatott be, amely igencsak jellemzője a kortárs szociokultúrának. A legtöbbször névtelen posztolók hada nem mentes a teljesen inkorrekt és inadekvát megnyilatkozásoktól. Ezen tud nevetni a magyar, ugyanakkor mélyen elgondolkodtató és gyakran egyfajta szekunder szégyent indukáló jelenségen kacagtunk.

Noha Egressy Zoltán összes eddigi színházi bemutatóinak száma 100 fölött van, mégis versekkel indult, legutóbbi kötete is lírát tartalmaz (Hold on. A déli szél balladája, 2019). Az elsősorban drámaíróként számon tartott szerző Turbulencia című prózájában Nárci és Bordi házassági gondjait ecsetelte. Természetes, hogy a drámákban megszokott, párbeszédekből táplálkozó attitűdöt használta. Egy nárcisztikus és egy borderline-személyiségzavarral küzdő pár mindennapi élete nem lehet más, csak groteszk. Sajnos a legtöbb magyar házasság keserű ívét éltük meg abban a pár percben, amikor hallgattuk, hogyan válik rémálommá a sokéves egymás mellett élés, amíg a végső elválás tragédiája meg nem szünteti a vélt vagy valós mentális gondokat.

Kiss Judit Ágnes remek versíró, gyermekíró (legutóbb: Zsálya hercegnő és az öregnek hitt herceg, 2020). Azonban a széles közönségnek elsősorban a Lyukasórából, majd a M5 csatorna Érettségi műsor Magyar nyelv és irodalom adásának szaktanáraként vált ismertté. Első szövegét balesete és „mankóssága” ihlette: Sánta prológus, majd egy Villon-átiratot hozott (A szép fegyverkovácsné panasza). Mivel sokan azzal vádolják, hogy a férfi nemet karikírozza, oktatja ki, ezért a férfilimerickjei (jambikus lejtésű, ötsoros vers, jellemzően abszurd, humoros vagy obszcén elemekkel egy-egy névre, helyre, személytípusra reflektálva) előtt női változatokat olvasott fel nagy sikerrel. Főleg azért is, mert a zenészek segítették a közönséghangolásban.

Háy János a Dzsigerdilen (1996) című regényével robbant be a prózai közéletbe. Noha vannak verseskötetei és drámái, legnagyobb sikereit a prózának köszöneti. Legutóbb egy irodalmi paródiaantológiának (Kik vagytok ti? Kötelező magyar irodalom. Újraélesztő könyv; 2019) és egy regénynek (A cégvezető, 2020). Számos vegyes műfajjal jelentkezett, így most is olyan írással állt elő, amely egy szonett megírásának költői viszontagságait adja vissza prózai szövegben. Ugyanakkor a költő önmagával drámázik, így tkp. mind a három műnem benne van. A legnehezebb és leginkább közkedvelt költői téma természetesen a szerelem. A Szerelmes vers szonett egy szenzációsan felolvasott petrarcai passió volt.

Gál János rendkívül fiatal és tehetséges költő, járt már Gyulán a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Műhely kadétjaként. Antik nyelveket tanulmányoz, rajong a klasszikus versformákért, népzenével is foglalkozik. Kísérletezés című versében a költő-alkimista próbálta megalkotni a tökéletesen humoros írás elixírjét. Nem ment, de kellően hiteles összetevőket kaptunk. A tavaly nagy sikert aratott Költő-Író Imre balladája című opuszát idén folytatta, és saját mandolinkísérettel adta elő. A zajos ováció most sem maradt el. Költőien: Gál nagy jövő előtt áll!

Kiss Ottó nemcsak Gyulán, hanem országszerte ismert sokkötetes szerző. Legújabb könyvéből egy nappal korábban tartottak bábelőadást (A piros tengeralattjáró, 2020). Gyermekirodalmi berkekben is méltán népszerű, felolvasásai, nyakatekert humora garancia a fejrázós, széles mosolyos, fejvakarós, majd felkacagós befogadásra. Lóbál című szövegében olyan lehetetlen, honfoglaláskori szavakkal manipuláló etimológiákat, szómagyarázatokat alkotott, hogy finnugor nyelvészként erősen elgondolkodtam, vajon mi dolgunk még a világon a nyelvtudománnyal?! Engem teljesen meggyőzött, hogy az irodalmi humor első- és végsősorban mégiscsak ebben a gyönyörű magyar nyelvben rejtezik! 

Kiss László a gyermekkori gyulaiság megélésével, feldolgozásával indult, de utóbbi kötetei már zenész-életrajzok (Én meg az Ének, 2019). A második felvonás első olvasójaként egy elhibázottan intellektuális fiú és egy pusztán szeretetre éhező tinilány szintén elhibázott kapcsolatáról mesélt. Az Édes Emma remekül rávilágított a szerelem groteszkségére. Antal szerelme tkp. az Árpád-kori történelem, amelyet Emma érthetően nem akart egy életen át tolerálni. Inkább ellopta azt a kerti törpét, amely az igaz szerelmet adta neki. A szöveg szeretetreméltósága éppen abban a nem erőltetett didaktikusságban leledzett, amely felhívta a figyelmet a valódi emberi értékekre, amelyek nem klasszikus tudásbázisúak.

A tudás egyfajta lenyűgözőségét éppen Márton László bizonyította, aki az utóbbi 20 évben szinte minden jelentős német klasszikust újrafordított és színre vitt (pl. Goethe: Faust; ford. 1994; színház: 2015). Idén megkapta az Artisjus irodalmi nagydíjat. Gottfried von Strassburg: Tristan (2013) és A Nibelung-ének (2020) hatásának és tolmácsolásának köszönhetően egy csatajelenetet interpretált, amelyben óriások és törpék csaptak össze. A fantasztikus nyelvi leleménnyel megalkotott karakterek beszédes nevei mellett szemünk előtt pereghetett le a germán-kelta mitológia hőskora.

Ha már a hősökről volt szó, akkor a legkedveltebb magyar hősök manapság az igazhitű székely legények. Közöttük emlegethetem Fekete Vince nevét, aki méltóképpen ápolja és összefogja szülőföldjének hagyományrendszerét (legutóbb: Vargaváros, versek, 2019), hiszen 1999-től a Székelyföld című folyóirat szerkesztője. Nem először jelent meg Gyulán, rendszeres vendég, hol székely szerzők társaságában, hol egymaga. Jellegzetes nyelvjárása, kedves fizimiskája tiszteletet parancsol. Porlik mint a… kezdetű „székelyeskedései” 10 mini történettel szórakoztattak, amelyekben a legtipikusabb elemek jelentek meg: pl. medve, bicska, Hargita, ostor, szekér, fenyő, asszony. De éppen tipikusságuk miatt voltak szerethetőek a szerző saját hangján.

Darvasi László éppen abban az időben debütált színházi művel, amikor a később színész-rendezővé váló fia, Áron született (Vizsgálat a rózsák ügyében, 1994). Rendszeresen közölt álnéven alkotásokat, ilyenkor Szív Ernő vagy a legendás Eric Moussambani szólaltak meg. Az estre készült szövege is Szív Ernő irodalmi életműdíjának átvételi procedúrájáról fest abszurd képet. Az Egy nyakkendő kalandjai szövege drámai vonásokat mutat, hiszen az egyik szereplő, dr. Makay és a másik delikvens, maga Szív Ernő párbeszédére épít a kibontakozó bonyodalomháló. Élő írót tevékenységének befejezésére kérni, arra hivatkozva, hogy már mindent megírt, teljességgel lehetetlen. Hiába érezzük olykor, hogy megfáradtunk a tapasztalás kesze-kusza hálójában, az élethosszig tartó tanulás tényét nem kérdőjelezhetjük meg. Szív ezt az utat választja, a díjnak lőttek!

Tóth Krisztina maga is multitalentum: költő, író, műfordító, üvegművész, sok líra- és prózakötet szerzője (legutóbbi: Bálnadal, 2021). Fia, Marcell születése után kezdett a gyermekirodalommal is foglalkozni. Időközben Marci is felnőtt, zenei tehetségét pedig édesanyjával együtt osztotta meg a nagyérdeművel. Ketten népdal átiratokat adtak elő gitárkísérettel. Felcsendültek többek között a Báta vize vagy A jó lovas katonának… kezdetű klasszikusok, egy dalciklust pedig Bikiniszezon néven foglaltak kottába. Kettejük olykor improvizatív anya-fia produkciója megmelengette a szívem. Megértettem, hogy mindenképpen van abban valami, amikor generációkon keresztül „ötvöződik” a művészeti génhalmaz.

Györei Zsolt és Schlachtovszky Csaba szerzőpárosa nem ismeretlen Gyula városában. Legutóbb a Hamlear könyvbemutatóján parádéztak az évad elején. A Gyulai Vérfürdő című dialógjuk a horrorisztikus címmel ellentétben egy igazi strandreklámmá vált. Könnyfakasztóan pontosan definiálták, milyenek a gyógyfürdőbe érkező vendégek: elsősorban a csajokat hajtó kamaszok, az azokat zsigerből kikosarazó cicababák, a lángosfetisiszta aggastyánok. Méltó zárásai voltak az estnek, az ember kedvet kapott jól belenevetni a termálszagú gyulai éjszakába.

Elek Tibor szerint a jubileumi fesztivál hatalmas tanulsága éppen az, ami ez elmúlt kilenc alkalommal is volt: SEMMI. Természetesen ezt széles mosollyal jegyzi meg, hiszen minden jelenélvő és idáig elérő olvasó tudja, hogy egy efféle rendezvény létjogosultságát és töretlen népszerűséget az adja, hogy a kortárs irodalom évtizedek múltán is lehet humoros. És ez egyáltalán nem vicc! Remélhetőleg tizenegyedik alkalommal sem.