mocsár-pörjés józsef
Fotó: Gyulai Hírlap
Bejelentkeztek Sanyihoz. Az időpontot és a bejelentkezés okát papíralapú hirdetményben közölték. „Értesítem, hogy 2021. 02. hónap 05. napján 8–12 óra között (első időpont) kötelező kéményellenőrzést végzünk.” Sanyi a nappali komódjára tette ki az „1. számú értesítés”-t, ide kerülnek azok a levelek, számlák és egyebek, amelyeket nem szabad elfelejteni.
A megadott napon és időpontban meg is érkezett a kéményellenőr, egészen pontosan két ellenőr csengetett be Sanyihoz. A történések ezután nem várt fordulatot vettek. Ebből a nem várt fordulatból az utcában lakók annyit érzékelhettek volna, hogy Sanyi valakivel kiabál, de az utcán nem volt senki Sanyi nagy hangján, dühén meg a két kéményellenőrön kívül. Sanyi hiába próbálta meggyőzni a hangja elől „menekülő” ellenőrt arról: álljon meg, jöjjön vissza, mondja meg a nevét, mert panasszal szeretne élni.
Mindeközben a másik ellenőr legyökerezett lábakkal állt az ajtó előtt, tekintete az eltorzult arcú Sanyi és a helyszínről fürge léptekkel távozó kollégája között pattogott. A hirtelen történt események fősodrából Sanyi kérdése rántotta ki: maga bejön ellenőrizni a kazánt?
Az ellenőrzés, ami a kölcsönös tisztelet jegyében zajlott, mindent rendben talált, a kazán és a kémény is megfelelt a műszeres mérésnek, erről tanúsítványt is kiállított a szakember. Ez az ellenőrzés nem választható opció, törvény kötelezi rá a tulajdonost. Fogjuk fel ezt úgy, hogy hatóságilag (is) vigyáznak ránk.
Ez a kéményellenőrzés azonban félresiklott a hatósági gőg és arrogancia miatt, de Sanyi legalább „megkiabálta” az ellenőrnek: nem enged be bárkit a házába!
