mocsár-pörjés József
Fotó: Gyulai Hírlap
Van az a kedves fajta „Baj van vele?” kérdés, az aggódó hangú, amikor úgy érzed, segítségre találsz. Ahogy kimondják, már attól megnyugszol, elpárolog a benned lévő félelem, tudod, hogy jó emberhez kapcsolt az automatizált központ.
A minap határozatot kaptam az egyik hivataltól, amelyben arról tájékoztattak, hogy törölték adófizetési kötelezettségem időarányos részét. Az indokolásból kiderült, hogy „a forgalomból kivonásra került” az adóztatott jármű. Elgondolkodtam azon, hogy mi volt az a „semmi”, amit hatóságilag kivetettem a forgalomból. Tudniillik én ilyet nem tettem, de öröm, hogy a pénztárcámban 4485 forinttal több marad. Tisztában vagyok azzal is, hogy ebben az évben engem terhel a nyár folyamán eladott jármű helyi adója. Ezeken túlmenően többletinformációm is lett arról a motorkerékpárról, ami már lassan fél éve nem az enyém.
Szóval mindösszesen azért merészeltem felhívni a hivatalt, a hivatalos papíron megadott ügyintézőt, hogy megkérdezzem: esetleg valami fatális tévedésből nem került le hatóságilag nevemről a jármű?
Az eladás másnapján a hivatalban és a biztosítómnál online bejelentettem a tulajdonosváltás tényét. A biztosító másnap visszajelezte, hogy vette az „adást”. A hivatalnál ez a fajta kölcsönös „eszmecsere” – az adásvételt követően(!) – valamiért nem szokás, ezért bizonytalanodtam el az említett határozat online kézhezvétele után.
Az ügyintéző pokrócos „Baj van vele?” visszakérdezése olyan volt, mintha azt mondta volna (jócskán tompítom, hogy a nyomdafesték is elbírja): mi a fenét zavar engem ezzel a…?
