Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Bartók hírét vette egyszer annak, hogy a Vágási nevű dudás, akit már régóta keresett, Gyulán tartózkodik. Ezért hát eljött ide, három napig szívta a helyi vásár porát, ám a muzsikus, aki a piacra ígérte magát, még harmadnapra se jelent meg, derül ki a népzenekutató feljegyzéseiből.
A Kastély Zenei Napok meghívottjai erre a történetre alapozva indították el műsorukat egy itt gyűjtött népdallal, az Elindultam szép hazámból cíművel. Ennek régiségét vitte tovább egy lassú és két virtuskodóbb moldvai magyar nóta, amit Kubinyi Júlia népdalénekes közreműködésével játszottak el. A legutolsóban egy duda kölcsönzött somogyias hangzást a dalnak.
A középkorban hétköznapi lehetett ez a hangszer-összeállítás, jegyezte meg utólag a konferanszié szerepét is ellátó Szokolay Dongó Balázs, utalva arra, hogy a Corpus Quartet tagjaival a Muzsikál az erdő egyik rendezvényén ismerkedett meg. Itt döntötték el, hogy közösen is színpadra állnak, megvalósítanak egy magyar népdalestet. A régi stílusú székelyföldi dallamok közül ebbe tiszta szívvel és jó érzéssel válogattak be néhányat. Mert amikor Bartók és Kodály elkezdett gyűjteni a Székelyföldön, megdöbbenve tapasztalta, hogy ott kínai dallamok is megőrződtek.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A Madárka, madárka után ismét Bartók előtt tisztelegtek a fellépők: egy erdélyi és egy lengyel táncot adtak elő, majd a csángó egyházi énekkel, az Esti imával az elmélkedőbb, befelé forduló motívumokat csempészték bele a zenei estbe. Ezzel összefüggésben hangzott el: Kodály arra utasított bennünket, hogy a kódexek halott kottáit a népzene gesztusrendszeréből élesszük újra. Így született meg ez a szerzemény is. Tőle A Nád Jancsi csárdában és a Félre tőlem búbánat kapott még szerepet a hangversenyen, a Bartók-dalok közül a Ne hagyj itt. A sort egy gyimesi téma, a Sirató zárta.
Mivel az együttes már a második olyan CD-n dolgozik, amelyre Bartók Békés megyei gyűjtései kerülnek fel, ráadásszámként szintén az Elindultam szép hazámból akkordjai töltötték ki a kastély és a vár közti teret. Ezzel beigazolódott: a városunkban és környékén fennmaradt népdalok annyira archaikusak és különlegesek, mintha erdélyi dalok lennének.
Szokolay Dongó Balázs könnyes búcsú helyett a nekik szentelt figyelmet köszönte meg, és kifejezte abba vetett hitét, reményét, hogy búvópatak-produkcióik nevükhöz illőn törnek majd fel a mélyből a magasba, épülnek be a feledésből az örökéletű emlékezetbe.
