Kicsit beleszólt az időjárás a Kastély Zenei Napok szombati rendezvényeibe, ám az érdeklődő közönség elérte, hogy az eső miatt ne maradjanak el a hangversenyek. A Hódmezővásárhelyről érkezett honvédzenekar így a kastélyparkban felállított színpadról a főerkély alatti kocsibeállóban rendezkedett be. És bár a zápor nem akart alább hagyni, a publikum már a kezdési időpont előtt elfoglalta stratégiai állásait a látogatóközpont előtti téren.
Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekarának tagjai ezt meg is hálálták. A gyulai nagyérdemű szimpátiáját egy olyan hangulatos koncerttel köszönték meg, amelyben csak ritkán van részünk.
Elsőként a közismert 32-es baka vagyok én című nóta csendült fel, amelynek zenéjét Ábrahám Pál szerezte, s Az utolsó Verebély lány című operettben hangzott el először 1928-ban. A 32-es gyalogezred bakái Budapest háziezredének voltak a tagjai, és annyira népszerűek, hogy még dal is született róluk.
Ezt követően ugranunk kellett egyet az időben, hisz a Beatles legfelkapottabb slágereiből kaptunk egy pazar válogatást. A sort egy filmzenei blokk folytatta, amelyben az Indiana Jones egy részlete és a Star Wars-sorozatból jól ismert Imperial Attack épült be az összeállításba. A mű fináléjában az 1984. évi Los Angeles-i olimpiára íródott Olimpiai fanfár és téma szólalt meg. A három tételt az fűzte egybe, hogy mindegyiket John Williams szerezte.
A hallgatóság a folytatásban is táncra perdülhetett, és ezt meg is tette, ha nem is látványosan. Leonello Casucci és Irving Caesar Just a Gigolója biztosította ehhez a megfelelő alapot, ám vissza is kísérte a záporban egyre felszabadultan szórakozó nagyérdeműt 1929-be. A tangóként indult nótát, mint ismert, a későbbiekben többen is feldolgozták, többek között Louis Armstrong, Frank Sinatra, Billy Idol, de még Michael Jackson is.
Amiként előző nap a gyulai fúvósok, úgy a vásárhelyiek is előadtak egy ABBA-egyveleget, ebben az együttes 1992-es ABBA Gold című albumáról játszottak el nekünk négy világtoplistás számot. A nyomorultak című musicallel aztán ismét visszaléptettek bennünket a régmúltba, amelynek akkordjai között megtudtuk, mekkora szenvedést okozott a szerelem a 19. századi Franciaországban.
A lendületes latin amerikai ritmusú Summertime-mal távolabbi földrészekre tettünk kitérőt: a lassú bevezető után eldúdolhattuk a Copacabanát, majd pezseghettünk egy brazil szamba és egy tüzes quick-step erejéig. A produkció nemcsak, hogy felforrósította a hangulatot, hanem még az ütőhangszerek széles családját is megmozgatta.
Az Ismerős Arcoktól ezúttal a Nélküled című szám szerepelt a zenekar repertoárjában. Szólót Tömösi Tamás főtörzsőrmester, dobos énekelt, aki egy idős ember történetét is elmondta nekünk az 1967-ben írt My way-ben, amely leginkább Frank Sinatra tolmácsolásában járta be a világot. Máté Péter Zene nélkül mit érek én? című slágerével ugyancsak Tömösi Tamás vette le a lábáról a gyulai közönséget, és egyben az esőt is berekesztette.
A honvédség muzsikusai Mondvay György hegedűs és művészettörténész A katonazenészek indulója című darabjával zárták le egyórás fellépésüket, felelevenítve a régi magyar katonai indulók stílushagyományát is. A vastaps egy-két ráadást eredményezett a patinás környezetben, a Kastély Zenei Napok második napján.