Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Május első napjaiban Reinhardtnál ozsonnáztunk, a cukrászda előtti asztaloknál, hallgattuk a katonazenét, mígnem hirtelen hatalmas pelyhekben hullni kezdett a hó. A közönség erre a benti helységekben keresett átmeneti menedéket. Mi is futottunk utánuk. Fél óra múlva ismét kisütött a nap, így újra kivonultunk a teraszra, a zöld ernyők alá.
Ne mozdulj!, szólt egyszer csak rám Krisztina barátnőm. Kérdem, miért. Egy mutatós fiatal férfi éppen téged rajzol, mondta. Odafordultam, és tényleg. Ült körülötte még vagy öt öltönyös, mindegyik olaszul beszélt, és bennünket bámult. Biztosan a vörös hajunk ejtette őket rabul.
Aztán Iván pincér is előbukkant. Commandi, signore?, kérdezte tőlük. Due café con letto!, vágták vissza a taliánok, majd hatalmas kacagásban törtek ki. Iván azonban vette a lapot, és nyugodtan kijavította a szándékos nyelvbotlást. Aha, con latte!, jegyezte meg mosolyogva. Bármennyire is komornak tűnt ez az ember, imádta a vicceket.
A krokizó művész ezek után félretette a ceruzáját, és engedelmemet kérve mellém ült. Fogalmam sincs, honnan tudta, hogy beszélek olaszul, de mesélni kezdte, hogy az egész délelőttöt elkocsikázták, mindent megnéztek és lefotografáltak. Leginkább a vásártól voltak elragadtatva. Micsoda finom primőrök vannak ott, paradicsom, saláták, halak, húsok!, jegyezte meg a talián, nagyokat hadonászva a kezével. Aztán, mint aki valami nagyon jó megállapítást tett, a sorvégi pont helyett köpött egy nagyot jobb felé. Néhány mondat után még egyet, de most már balra, és így tovább. A cimborái, akik a helyükön maradtak, azok is hosszan köpködtek minden gondolat után.
Barátnémmal megrökönyödve néztünk egymásra. Pedig milyen szimpatikusak, jegyeztük meg sajnálkozva, s nem értettük, hogy egy olyan nagy múltú nép, mint az olasz, miért nem tud leszokni erről a csúnya szokásról. Ám ettől eltekintve nagyon jól elszórakoztattak mindkettőnket, még fagylaltot is főztek nekünk Reinhardt úr beleegyezésével.
A vendégkönyvbe ennyit írtak be, magyarul:
„A kávé két részből áll: kávéból és szívből. Itt mindkettő megvolt!”.
(Az idézet kivételével a történet a képzelet szüleménye.)
