Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Mindig jó érzés hazajönni, hangsúlyozta bevezetőjében a Gyulán jól ismert békéscsabai Suhajda Szilárd élménybeszámolója elején, majd átadta a szót Klein Dávidnak, akivel 2013 óta expedíciózik. Idén nyáron is vele indul el, hogy közösen hódítsák meg a K2-t. Mászótársi kapcsolatuk a Magas-Tátrából indult, a helyszínt egy filmbejátszással mutatták meg közönségüknek.
Mint mondták, a cél az, hogy legközelebbi expedíciójukkal hozzájáruljanak a tizennégy nyolcezres csúcs, vagyis a Himalája pótlólagos oxigén nélküli magyar teljesítéséhez. Ehhez a Shishapangma főcsúcsának, az Everestnek és a K2-nek az elérése szükséges, ezekre ugyanis magyar mászó még nem tűzte fel a nemzeti lobogót.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
A föld második legmagasabb csúcsára, a 8611 méteres K2-re három évvel ezelőtt indultak el először oxigénpalack és teherhordók nélkül, de mivel a felső szakaszon lavina söpört végig, vissza kellett fordulniuk. A K2 az egyik legveszélyesebb hegy, nagyon zord időjárással, többtucatnyi hegymászó életét vette már el. Nyolcezer méter feletti magassága napi 10 ezer kalóriát éget el az emberi szervezettel, megmászása 10 kilós súlyvesztéssel jár.
A pakisztáni Gasherbrumot tavaly vették célba. Dávid a Gasherbrum I.-re, vagyis a Hidden Peakre készült, mivel a kettest már teljesítette, Szilárd pedig duplázni szeretett volna. Iszlámábádban találkoztak, majd az alaptáborban nemzetközileg is elismert mászókhoz csatlakoztak. Az 1-es táborhoz vezető utat, amely a Déli-Gasherbrum-gleccseren át vezetett, Adam Bieleckivel és csapatával taposták ki. Itt több meredek helyzetet is átéltek, a katlanba zúduló lavinák nem egyszer keresztezték útvonalukat.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Aztán bekövetkezett egy tizenhárom napos havazás, amely nulla látótávolságot eredményezett. Ekkor minden reggel hólapátolással kezdtek, majd azzal folytatták, hogy a sátorban várakoztak. Sokan kilátástalannak ítélték a helyzetet, és hazamentek. Ők kitartottak, mert úgy vélik, a türelem a műfaj velejárója. Nem is értik, miért terveznek egyesek irreálisan rövid túrát ilyen magasságokba.
A G1-nek végül öten vágtak neki. A japán kuloárt, 6400 métertől 7 ezerig, öten építették ki fix kötelekkel: két olasz, Giampaolo Caruso és Mario Vielmo, a német Luis Stitzinger és ők ketten. Az első csúcstámadásuk alkalmával 7050 méterig jutottak, de mivel lecsapott rájuk a vihar, Mario javaslatára nem mentek tovább. A kuloár felső részén derékig gázoltak a hóban, körülöttük deszkalavinák indultak meg. A fent lévők közül csak ketten jutottak fel a GI-re, ők is éjjel. Néhány nap múlva volt még egy kísérletük, ám akkor is csak a 2-es alaptáborig mehettek fel. Éjjel ismét elkezdett erősen havazni, reggel már ki sem tudtak lépni a sátorból.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
– Teljes whiteoutban, tejszerű fehérségben indultunk lefelé, megérzés alapján. Nem lehetett tudni, hol ér végett a hó, hol kezdődik az égbolt. Az egész leginkább egy űrutazáshoz hasonlított – jegyezték meg előadásuk végén a mászók, és megerősítették: leérve a csúcsról és a hegyről, hirtelen minden nagyon könnyűvé vált, élettel telítődött meg.
Vetített képes élménybeszámolója végén Suhajda Szilárd és Klein Dávid a publikum soraiból érkezett kérdésekre válaszolt. Volt, akit az érdekelt, hogyan tájékozódnak odafent, más az iránt mutatott érdeklődést, miként és hol zajlik a felkészülésük.
