klein dávid és suhajda szilárd
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Péter
A két hegymászó előadására színig megtelt a Vigadó, a beszámolót Klein Dávid kezdte, aki az előkészületekről és az odaútról szólt néhány, valamint elmondta azt is, hogy van egy hagyományuk Suhajda Szilárddal: az expedíció megkezdése előtt minden alkalommal megfürdenek az Indus folyóban.
Az expedíció június 8-án indult, amikor a mászók Pakisztánba, majd a kasmíri Skarduba repültek. Az út innen egy 3000 méteren fekvő faluba vezetett, ahonnan a Baltoro-gleccsert követve érték el az alaptábort.
Mint mondták, sokakban valamiféle fesztiváli hangulat él, amikor az alaptáborról van szó, pedig nincs ilyesmiről szó: a lakhely a személyes sátrakból, konyhasátorból, zuhanyzó- és vécésátorból áll. Az úton velük tartott két szakács is, akikkel az első néhány napot – amikor a felszerelés egy része még nem ért oda – együtt töltötték.
A berendezkedés után következett az első akklimatizációs kör: ezek során az alpinisták egyre magasabb táborokat céloznak meg, felszereléseket visznek magukkal, valamint szoktatják a testüket az oxigénhiányos állapothoz, mindez két napot vett igénybe, majd visszaindultak az alaptáborba, ahol megünnepelték Suhajda Szilárd születésnapját is.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Péter
Megtudtuk, hogy egy expedíció az akklimatizációs körök miatt tart sokáig, ugyanis két mászás között legalább három napot pihennek, ilyenkor megpróbálnak minél több szénhidrátot bevinni, valamint inhalálnak, hogy elkerüljék a nyálkahártyák kiszáradását.
A hegymászóktól megtudtuk, hogy hatalmas szerencséjük volt az időjárással, így az egyes, kettes és a 7400 méteren található hármas tábor megközelítése is tökéletesen ment, ekkor már készen álltak a csúcsmászásra, ám féltek, mert egy nemzetközi expedíció nem tudott felmenni a hó vastagsága miatt.
Július 25-ét tűzték ki a csúcsmászás napjának, de Klein Dávidot elkapta egy fertőzés, amely hányással, gyomorgörcsökkel járt, így ő a hármas táborból visszafordult, Suhajda Szilárd egyedül indult tovább, aki végül aznap érte el a csúcsot, első magyarként, aki nem használt oxigénpalackot és teherhordókat sem.
Az alpinisták pár nappal később indultak vissza Skarduba, de ezúttal a Gondogoro-hágón át vezetett az útjuk, majd végül augusztus 4-én értek vissza Budapestre.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Péter