A két hegymászó előadására színig megtelt a Vigadó, a beszámolót Klein Dávid kezdte, aki az előkészületekről és az odaútról szólt néhány, valamint elmondta azt is, hogy van egy hagyományuk Suhajda Szilárddal: az expedíció megkezdése előtt minden alkalommal megfürdenek az Indus folyóban.
Az expedíció június 8-án indult, amikor a mászók Pakisztánba, majd a kasmíri Skarduba repültek. Az út innen egy 3000 méteren fekvő faluba vezetett, ahonnan a Baltoro-gleccsert követve érték el az alaptábort.
Mint mondták, sokakban valamiféle fesztiváli hangulat él, amikor az alaptáborról van szó, pedig nincs ilyesmiről szó: a lakhely a személyes sátrakból, konyhasátorból, zuhanyzó- és vécésátorból áll. Az úton velük tartott két szakács is, akikkel az első néhány napot – amikor a felszerelés egy része még nem ért oda – együtt töltötték.
A berendezkedés után következett az első akklimatizációs kör: ezek során az alpinisták egyre magasabb táborokat céloznak meg, felszereléseket visznek magukkal, valamint szoktatják a testüket az oxigénhiányos állapothoz, mindez két napot vett igénybe, majd visszaindultak az alaptáborba, ahol megünnepelték Suhajda Szilárd születésnapját is.
Megtudtuk, hogy egy expedíció az akklimatizációs körök miatt tart sokáig, ugyanis két mászás között legalább három napot pihennek, ilyenkor megpróbálnak minél több szénhidrátot bevinni, valamint inhalálnak, hogy elkerüljék a nyálkahártyák kiszáradását.
A hegymászóktól megtudtuk, hogy hatalmas szerencséjük volt az időjárással, így az egyes, kettes és a 7400 méteren található hármas tábor megközelítése is tökéletesen ment, ekkor már készen álltak a csúcsmászásra, ám féltek, mert egy nemzetközi expedíció nem tudott felmenni a hó vastagsága miatt.
Július 25-ét tűzték ki a csúcsmászás napjának, de Klein Dávidot elkapta egy fertőzés, amely hányással, gyomorgörcsökkel járt, így ő a hármas táborból visszafordult, Suhajda Szilárd egyedül indult tovább, aki végül aznap érte el a csúcsot, első magyarként, aki nem használt oxigénpalackot és teherhordókat sem.
Az alpinisták pár nappal később indultak vissza Skarduba, de ezúttal a Gondogoro-hágón át vezetett az útjuk, majd végül augusztus 4-én értek vissza Budapestre.