nagyváradi erzsébet a mesterkurzus című darabban
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Maria Callas (Nagyváradi Erzsébet) elveszítette a hangját, többé már nem énekel. Mesterkurzust indít New Yorkban, amelyen bárki részt vehet. Tanítványaival (Herczenik Anna, Gulyás Bence és Gyöngy Zsuzsa) nem bánik kesztyűs kézzel, de próbálja őket felkészíteni az opera gyakran kegyetlen világára, miközben visszaemlékszik életútjára, amely mélypontokban és csillogásban egyaránt bővelkedett.
Muszáj elmondanom: nem vagyok oda az opera műfajáért, sőt, talán egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan alkalom volt, amikor élveztem egy ilyen jellegű előadást, de a Mesterkurzus egy laikus számára is rendkívül élvezhetően és érthetően tálalja a témát. A darab elsősorban Maria Callas életéről szól, és természetesen vannak benne énekes részek, de ezek szervesen kapcsolódnak a történethez, ráadásul rendkívül tehetséges művészek adják azokat elő, így hamar elfelejtettem az ellenérzésem.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A művészek tehetsége pedig nem csupán az énektudásban ütközött ki: Nagyváradi Erzsébet valósággal tündökölt a La Divina szerepében, aki pont ugyanúgy kezeli a diákjait, ahogyan őt kezelte az élet, vagyis keményen. A tanítás közben visszaemlékszik a Görögországban töltött gyermekévekre, a kezdeti évekre az operában, amikor testalkata miatt gúnyolták – amely miatt később lefogyott és további pletykáknak adott táptalajt –, valamint kapcsolatára Giovanni Meneghini-vel és Aristotle Onassis-zal.
Az énekesnő története néhány helyen fájdalmas ugyan, de tökéletes képet fest az opera akkori világáról, ahol bizony az előadás tényleg egy véres küzdelem, ahol csak a győzelem számít és semmi más.
A Mesterkurzus című előadás ugyan nem volt véres küzdelem, de az bizonyos, hogy győzött: a laikus nézők számára is betekintést engedtek egy elképesztő világba, tették mindezt rendkívül színészi játékokkal, nagyszerű énekhangokkal és Czeizel Gábor nagyszerű rendezésével.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
