Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
– Nicsak, az Emma, ki még mindig nem ment férjhez! – kiáltott fel Alajos gróf, midőn a gyulai családi kastély faóriásai alatt egy nevetős szemű, telt idomú, dús hajkoronájú leányfélét pillantott meg. A hideg ellenére a kisasszony fejét szalmából font kerti kalap védte a jeges széltől, keblét horgolt búzavirág díszítette, mely épp oly árnyalatban pompázott, mint a szeme. Tüneménye piros csipkeruhában és selyemcipellőben siklott a havon, orcácskájára egy zöld napernyőn áttörő január végi napsugarak vetettek fényt.
– Kérem, fogadja üdvözletemet, gróf úr – mondta Emma németes akcentussal, majd jól megrázta Alajos kezét, olyan modorban, mint ahogyan a vidéki kúriákban éldegélő fiatal bárónők szokták, kik a bálakon nyilvánosan cigarettáznak, és térdig felemelik a szoknyájukat, odahaza viszont maguk mosnak, főznek és vasalnak, aztán Jókait olvasnak a sötét és hideg nappalijukban.
– Hogy, s mint vannak? – kérdezte tőle a gróf, és zavarában szétvetette lábait, kezeit a csípőjére helyezte, mint a nebulók bemelegítéskor.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
– Ugyan kérem, Alajos, ne legyen már ilyen neveletlen, inkább mutassa be nekem a fess barátját! – válaszolta Emma, s kidomborította nőiességét.
– Bocsásson meg, Von Kronstadt koronaherceghez van szerencséje. Azt hittem, ismerik egymást, hisz maga, Emma, egy roppantul nevezetes hölgy! – fogalmazott választékosságra törekedve Alajos, és mélyen meghajolt előtte.
– Ugyan miről volnék én ennyire nevezetes? – érdeklődött Emma megfeszítve magát, miközben huncut tekintetével végigmérte a kissé elpiruló osztrák koronaherceget. Alajos erre tartott egy kis hatásszünetet, hogy kijelenthesse, a következő gyöngyszemekért, kisasszony, melyeket Von Kronstadt magának költött önfeledten a cukrászdában. Aztán elővette hóna alól a zöld fedelű vendégkönyvet, és a következő verstöredéket olvasta fel belőle:
Kanala, pohara, minden szebb, mint máshol,
Feketéje is valódi, se babból, se másból.
Tükre aranyrámás, díszes a vonala,
Marha, aki itt a percet számlája!
Kardvirág asztalán, tiszta szív, tiszta hejj!
Virágos jó kedvemben írtam én ezt meg
Egy estén.
