kepenyes pál
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Van egy kis csúsztatás a dologban, mert a Gyulai Big Band valóban 30 éve alakult meg, jómagam viszont csak huszonhárom éve élek Gyulán, mondta bevezetőjében Kepenyes Pál alapító, zenekarvezető, majd megköszönte a helyi önkormányzat és a képviselő-testület, a polgármester és az alpolgármesterek támogatását, akik segítsége nélkül nem jöhetett volna létre a november 30-i ünnepi koncert sem.
A buli előtt Kepenyes Pál néhány gondolatot is megosztott pályája kezdeteiről. A közönség megtudhatta: tehetségére tanárai figyeltek fel, akik azt mondták, talán jó lesz muzsikusnak. Második osztályos volt a szegedi Tömörkény-gimnáziumban, amikor az egyik barátja elhívta egy dixieland-koncertre. Ekkor szeretett bele az improvizációval színesített műfajba, amelyet addig nem ismert. Ma már elkerülhetetlen, hogy a tanítványai ne tanuljanak bele a rögtönzéses dallamvilágba.
Aztán friss diplomásként a veszprémi légvédelmisek zenekarába csöppent bele sorkatonaként, itt adtak a kezébe egy szaxofont, mondván, hogy aki tud klarinétozni, az a szaxofont is képes megszólaltatni. Ez igaz is volt, meg nem is. Leszerelését követően jött Békéscsaba, ahol keresni kezdte azokat a fúvósokat, akik hajlottak a dixie-stílusra. Nem sokkal ezután hirtelen két big band is alakult a megyében. Egy olyan időszakban történt ez, jegyezte meg, amikor az országban alig akadt néhány: az egyik az iskolában működött, a másik a téglagyárban. Ennek a kettőnek az erejét egyesítették, hogy győzzön a jobbik. És győzött: azóta is muzsikálnak.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A koncert első blokkjában Kepenyes Pál legfőbb kedvencétől, Louis Primától csendült fel a Just a Gigolo, a Bonasera és az Oh, Marie. Szólót Szőke Mihály énekelt. Elhangzott egy filmbetétdal is, amely az 1978-as táncvilágbajnokságnak volt a jive-száma.
Ezt követően a tizennyolc tagú big band dixieland-formációvá alakult. Utóbbiról Kepenyes Pál kifejtette, általában kevesebben játszanak benne: egy zongorista, egy basszusgitáros, egy bőgős, egy gitáros vagy bendzsós, egy dobos és három fúvós, egészen pontosan: egy klarinétos, egy trombitás és egy harsonás. Ehhez a felálláshoz csatlakozott szólistaként az ifjú Lakatos Béla, aki első lett egy nemrég lezajlott vetélkedőn, amelyen 47 versenyző indult.
A folytatásban Szente Évát is színpadra szólították: az énekes a Love című szerelmes nótát adta elő a 30 éves zenekarral, amely előrehaladott kora ellenére sem fáradt el, nem kért pihenőt, inkább eljátszott egy részletet a Koldusoperából, szvingesített változatban. A táncra perdítő összeállításban hallhattunk a kockás zakóról is, Szente Éva közvetítésével pedig elmélyülhettünk az All of Me szólamaiban. Az első részt az Oh When the Saints go Marching In gospel-himnusz zárta le.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A szünet után változatosabbá vált a kínálat, hisz boogi-woogie-val, rock and roll-lal és dixie-vel egyaránt előrukkoltak az ünnepeltek. A jókedv akkor hágott a tetőpontjára, amikor teljesen váratlanul Hofi Géza is feltűnt egy seprűvel: a művész legendás alakját Kepenyes Pál formálta meg. A mókázásba a zenekari tagok is bekapcsolódtak, hisz virágszirmokat szórtak a jelenet főszereplőjére.
A műsornak azonban nem lett ezzel vége. A vastapsú nagyérdemű megkapta még a fináléban a Benny Hill Show kísérőzenéjét, Király Dominik klarinétos közreműködésével Louis Primától a Sing, sing, sing-et, egy slágert a Queentől, és befejezésül a Jailhouse Rock-ot.
Villanyoltásra csak a ráadásszámok után került sor a Vigadóban.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
