Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Az ebédlőre vonatkozóan, amely a ház harmadik helysége, Bugár-Mészáros Károly műemlékes szakember évekkel ezelőtt tette azt a javaslatot, miszerint stílusában a romantika domináljon, de kapjon fűszerként egy kis Lajos Fülöp-féle neobarokkot is.
Az utasításnak megfelelően az üvegszobából ide kellett volna áthelyezni a kihúzható asztalt és a tíz nádfonatbetétes, magas támlájú széket. A keleti falra, az ajtó és az ablak közötti felületre egy pohárszék került volna edényekkel megrakottan, mindez fölé pedig a madárpreparátum-képek, amelyek a Ladics-ház látogatói számára biztosan ismerősek: csak nem innen, ebből a térből, hanem a kintiből. Valószínűleg sokan fel is tették magukban a kérdést: miért kell kitömött félállatokkal elvenni az ember étvágyát egy ilyen pompás helyen? Hát a kor fura szokásai miatt.
Szintén a keleti falhoz társította a kiállítás-rendező a Lajos Fülöp-féle csonkagarnitúrát a két fotellel, a két székkel és a faragott lábú asztallal. Ezt egészítette ki az ősök galériájával, s benne a Czingulszky Simonról készült, nem éppen sikerült festménnyel. Nyitott kérdés az olvasó és a látogató felé, miért pont az övével (én ugyanis tudom a választ). A késő biedermeier pianínónak is itt talált helyet, az északi falnál, az ajtótól nyugatra, a nyugati falnál pedig, az ablak közelében a szintén Lajos Fülöp stílusú kétajtós vitrinnek.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
A berendező a déli falat sem hagyhatta üresen. Ízlésvilága szerint ide egy aranyozott keretű, csiszolt üvegű tükör passzolt a leginkább, jóllehet ez a darab annyira azért nem trükkös, mint az előző részben említett másik. Az ebédlő tükrében ugyanis „csak” szépnek látja magát az ember, fiatalabbnak sajnos nem.
A tárgyak sorának unalmát végül roppant találékonysággal és egy konzolasztallal dobta fel, amelyre több mindent is odaképzelt. Egyebek mellett egy márvány talapzatú órát (ez megvan), két bronz puttót (?) és egy kétoldalt bronzfigurákkal díszített gyertyatartót (ez is stimmel). A falakra romantikus festményeket javasolt, a mennyezetre pedig egy csiszolt üvegfüggős csillárt. Azt viszont nem pontosította, hogy a fényforrást a hagyatékból válogassa-e ki a végrehajtó, vagy pedig szerezzen valahonnan, akár a föld alól is egyet.
Nem tudom, ki miként van vele, de én ebben a szobában jelenleg sokkal több mindent látok, mint a forgatókönyvi lajstromon, de ugyanakkor sokkal levesebbet is. Úgyhogy most azt a gombot keresem, amit ha megnyomok, előugrik valahonnan a helyes megfejtés. Javaslom, keressük együtt a nagyobb hatékonyság érdekében!
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
