Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Néhány évtizeddel ezelőtt Almásy gróféknak jutott a szerencse, hogy gyulai kastélyukban láthatták vendégül a kor egyik legnagyobb primadonnáját, aki egyúttal Reinhardték régi cukrászdáját is megtekintette. Ekkor jegyezte be a vendégkönyvbe a következő sorokat:
„Örök igazság: mindenütt jó, de a legjobb Gyulán, az öreg cukrászdában”.
Az énekesnő igen jól érezte magát a pompás főúri rezidenciában és ennek gyönyörű parkjában, ahol nagy szenvedéllyel hódolhatott a teniszjátéknak, amelyben ritka ügyességet fejtett ki.
Ehhez hozzájárult az is, hogy a vendéglátó különösen kitűnő teniszpályát készíttetett számára a százados fák árnyékában, és remek partnerekről is gondoskodott, mert a ritkaságszámba menő megmérettetésre a környék legkiválóbb arisztokrata úrfijait, és főleg a legcsinosabbjait hívta meg vendégül.
Almásyék persze arra is felkészültek, hogy a hajadon szoprán igen jó lovas is, pompásan evez és utánozhatatlanul táncol, sőt, bécsi létére nagyon szereti a palotást, ezért sokat is járta ezt a jóképű Dénes gróffal a tiszteletére rendezett bálon, a nagyebédlőben, Erkel zongorája körül.
Bizonyára nem mindenki tudja, hogy a hölgy távoli rokonságban állt a grófi családdal, és hogy a kapcsolatuknak fölöttébb izgalmas a története, ezért ismertetésére szánok egy kis időt.
Dénesnek ugyanis volt egy deli szép nagybátya, aki valamivel korábban halálosan beleszeretett a Nemzeti Színház egyik ünnepelt művésznőjébe. Az öregebb gyulai urak még ma is regéket mesélnek arról, miként rajongott a férfiú a híres táncosnőért, aki olyan hatalommal bírt felette, hogy tulajdonképpen ő uralkodott egész Békés vármegyében.
Ám a szenvedélyes nagyvárosi hölgy egyszer annyira megfeledkezett önmagáról, hogy dühre lobbanva arcul ütötte a látogatóba érkezett hadügyminisztert. Utóbbi ezek után végigsértődötten kért elégtételt az uralkodótól, azt kívánva, távolítsa el az Almásyakat az országból. A koronás fő azonban, mivel nem szerette, ha megmondták neki, mit tegyen, a panaszost csapta el, amiért kellemetlen dolgot mert mondani a messze földön éljenzett dívának, akit az eset után az említett nagybácsi feleségül vett.
Ámor nyilai természetesen Alajos grófot is telibe találták, aki temperamentumát meghazutolva belehabarodott a teniszező énekesnőbe. Olyannyira, hogy a család vagyona majdhogynem ráment: titokban ugyanis mesés ékszerekkel és vagyont érő prémekkel halmozta el a nőt, akiben órákon át képes volt gyönyörködni, amint esténként Szapphó verseit adja elő dalolva az összegyűlt társaságnak.
Az egyik mulatságon azonban úrrá lett Alajoson a féltékenység. Fölugrott a pamlagról, és fölszólította a nőt, hogy kövesse a vadaskertbe. Friderika, aki ezúttal egy vékony és átlátszó tógában énekelt, megijedt ugyan, de ellenkezni már nem tudott, a férfi ugyanis karon ragadta, s bevonszolta a sötétbe. A szerencsétlennek ott kellett folytatnia előadását egy egész órán át. Másnapra olyan beteg lett, hogy a doktorok alig tudták talpra állítani.
(A történet a képzelet szüleménye. A valósággal való bárminemű egyezésért nem vállalom a felelősséget.)
