Gyulai Hírlap - Egy végtelen történet

Vérbeli és hagyományos jazz-szel érkezett életében először Gyulára a fiatal tehetség, Gayer Mátyás, hogy megörvendeztessen bennünket is a fura trendekkel határozottan szembemenő korongjával. Vele tartott Hofecker Mátyás bőgős, akivel együtt szerezte meg mesterdiplomáját a bécsi zeneakadémia jazz tanszakán, és sztárvendégük, a New York-ban élő Pete Van Nostrand dobos, aki a jelenlétéért lemondott egy amerikai fellépést, és emellett beteljesítette zenésztársainak egyik nagy álmát is.

Gayer Mátyás és barátja, a másik Mátyás, Hofecker két éve ugyanis abban a szerencsés helyzetben volt, hogy eltölthetett egy hónapot New Yorkban, ahol arról ábrándozhatott, milyen jó lenne, ha felvehetnének egy lemezt egy valódi New York-i ütőhangszeressel, sőt még ennél is jobb, ha turnézhatnának is vele. A két magyar muzsikus álma most vált valóra.

A Never Ending Story című CD-re, amelynek borítóját Ludvig Dániel képzőművész készítette, 11 dal került fel. A címadó darab mellett a trió névadója és vezetője három kompozíciót vitt fel rá (Song for Mulgrew, Blues for Bud, One for Kenny), ezek mellé csatolt hat jazz sztenderdet és Chopin egyik noktürnjének saját maga által jegyzett átiratát.

A Kamarateremben elsőként a címadó nóta csendült fel, majd a Stranger in Paradise Gayer Mátyás hangszerelésében. Szintén az ő hangszerelésében játszották el a korongról a We’ll Be Together Again balladát. Ezt követte a Lullaby of the Leaves és a Chopin-átirat, a Nocturne in Eb Major. Az újabb balladát, a Crazy She Calls Me-t, amely nem szerepel a CD-n, a közönség legfiatalabb tagjának, Hofecker Emília Blankának, Hofecker Mátyás kéthónapos kislányának dedikálták, aki szintén eljött velük Gyulára. A koncertet a tavaly karácsonyra szerzett Christmas Blues-zal zárták.

És bár nem voltunk sokan a koncerten, mert a jazz nem az a műfaj, amely tömegeket szólít meg, a zenészek megtiszteltek bennünket azzal, hogy a szívüket-lelküket belevitték a produkcióba, önmagukat adták. Előadásmódjukat a lendület, a pontosság, a kifinomultság és a tökéletes összhang jellemezte.

Úgyhogy mi néhányan, maroknyian, akik szeretjük a színház „komolyabb” és „súlyosabb” programjait, teljesen elégedettek lehetünk, beleértve ebbe azt is, hogy az élményért nem kell több száz kilométert utaznunk alkalmanként, mert a zene házhoz jön. Használjuk ki, amíg lehet!